1978. március 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

135

/- 27 ­{ ‘ hogy* elismerésre való dolog és semmi okunk nincs, hogy tovább feszítsük a húrt. Noha a társadalmi igények meg vannak, de azo­kat szembesíteni kell a lehetőségekkel. Amig a középtávú program teljesítésének határain belül vagyunk, nem szabad további igénye­\ két mennyiségi oldalról támasztani még akkor sem, ha ennek rend­kivüli, mérhető szükséglete alátámasztódik. Látni kell, hogy ak­kor belső arányaink borulnak fel, akármennyire is szükségesnek látszik ilyen plusz igények támasztása. Ez az egyik. Egyébként minden fajta garancia meg van arra, hogy 198o-ra ezt az 57 száza­lékot elérjük. A másik ennek a költségvetési lo százaléknak a kér- i dése. Azt hiszem, hogy valamilyen félreértést kell eloszlatni. s Ez döntően azokra az oktatási intézményekre vonatkozik, amelyek kis adagokban saját konyhával főznek. A jogszabály megadja a le­hetőséget aura, hogy ha túllépik a normatívát, az ne okozzon gon­\ v, dót. Ez nem fővárosi ügy.Ekkora nagyságrend mellett elképzelhetet­len, hogy 1 százalékot is ráteszünk. Hogy mekkora ügy, arra Pata­ki elvtárs utalt, amikor elkezdte a számolgatást és eljutott odá­ig, hogy 1 napra plusz 1 forint 19o ooo forintot jelent és tessék ezt végigdobni egy évre. Egyszerűen elképzelhetetlen, nem is ja­vasolom, hogy ilyen irányban tapogatódzunk,sem a később kidolgo­t zandó irányelveknél, amelyet a két szakigazgatási szervnek kell kidolgozni a javaslat elfogadása esetén és mi se adjunk ilyen tám­pontot, mert óriási terhet jelent a főváros költségvetésére, ami nem szakítható el a népgazdaság költségvetésétől. es \r-------_] ^ .ff— ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom