1978. március 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
136
m A harmadik: A normakérdés, az egész gyermekélel- mezési ügy kormány elé fog kerülni. Sivó elvtárs érzékeltette, hogy nem lefutott, messze nei/Lefutott kérdés. A következőről van szó. Ma ott tartunk, hogy minden létező költségvetési ellá- tás rendszere, többek között a meglévő intézményhálózat eddig elért ellátási színvonalának a tartása a belépő mennyiségi fej- lesztések biztosítása mellett, ha semmi mást nem csinál, a közü- leti kiadásoknak távlati lo százalékos növekdését indokolja, ami nagyobb, mint a-mi a népgazdaság arányait a nemzeti jövdde- lem növekedése alapján meghaladhatja. Tartok tőle, hogy a VI. ötéves tervben ezen a téren további gondokkal kell számolni. Nemé lehet a kiadást növelni ebben a szférában, hogy megdöntsön olyan arányokat, amelyeknek megtartása szükséges. A szükségletek meg vannak, jó lenne, ha a szocialista állam további terheket át tud- na vállalni a szülőktől, ez tényleg jó lenne, csak éppen ezt gaz- - dasági fejlettségünk ma még nem teszi lehetővé és úgy tűnik,hogy a közeljövőben sem fogja lehetővé tenni. Hihetetlenül nehéz do- logról van szó. Személyes meggyőződésem, hogy a kormány elé menő anyagban nem lehet megkerülni, hogy a normatívák rendezésének alapvető feltétele a szülői hozzájárulás növelése. Ennek feltété- lei meg is vannak. Ilyen utat kell találni és keresni. Az egész gondolatkör vonatkozik a műszaki gazdasági normák felülvizsgála- tára is. Azt gondolom, hogy Reischl elvtársnak tökéletesen igaza '^fl van, sokoldalú felülvizsgálatról van szó, és egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy a műszaki gazdasági normát kell emelni. ^B
