1978. március 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

323

a tantestület átbocsájtásra engedi. Ezek olyan formális dolgok, amelyek mind alapvetően a diákokkal szemben bűn, de a szülővel, az egész társadalommal szemben bűn, mert nem hogy megtanítja a gyermeket, hanem tudás nélkül formálisan átengedi. Ebből követ­kezik, hogy igy értékeljük a tanárt, hogy nem buktat, igy érté­keljük a tantestületet, hogy jó százalékot ér el és igy értékel- jük a gimnáziumot, hogy a bukások száma nagyon csökkent. Bocsána­tot kérek, egy jól tanitó intézetben ez nem csökken, mert az em­beranyag a nagy számok törvénye szerint épp úgy rendelkezik jó képességű, mint gyenge képességű emberrel. Ez szemléleti kérdés, amin szerintem változtatni kell, mert ha nem változtatunk, az a furcsa helyzet áll elő, hogy visszajelentjük az Oktatási Minisz- 'tórium felé, hogy kitűnő lo pontos gyermekek felvételre kerülnek és az első xévben az egyetemen problémáik vannak abból a matema­tikából és fizikából, amelyből végig jelesek voltak a gimnázium^ ban. Milyen formális akkor az ottani matematika és fizika értéke­lése?! Nagyon fontos, hogy ezen a szemléleti értékelésen változ­tassunk. A másik össztársadalmi szemléleti hiba,nemcsak gim­náziumaink vonalán, a fizikai és a szellemi munkának ilyen mérték­ben történő szétválasztása. Megmondom őszintén, szellemi munkaterü­leten dolgozom és nem tudom nélkülözni a fizikai munkát. Azt vall­juk, hogy u fizikai munka egyre inkább elmosódik ós átvált szelle­mi tevékenységre. Nincs olyan fizikai munka, amely ne igényelne magasfokú szellemi tevékenységet is. Ez olyan szemléletbeli hibát hoz magával, amely a tantestülettől kezdve a szülőkön keresztül egészen a gyermekig hiba. Megint utalni akarok arra, hogy ón pl. ÉÉP í -jJ-o I ------------------------------------------------------------------------ „i I IL •)*»' 9.4M4 I- 27 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom