1978. március 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

323

a tantestület átbocsájtásra engedi. Ezek olyan formális dolgok, amelyek mind alapvetően a diákokkal szemben bűn, de a szülővel, az egész társadalommal szemben bűn, mert nem hogy megtanítja a gyermeket, hanem tudás nélkül formálisan átengedi. Ebből következik, hogy igy értékeljük a tanárt, hogy nem buktat, igy értékeljük a tantestületet, hogy jó százalékot ér el és igy értékel- jük a gimnáziumot, hogy a bukások száma nagyon csökkent. Bocsánatot kérek, egy jól tanitó intézetben ez nem csökken, mert az emberanyag a nagy számok törvénye szerint épp úgy rendelkezik jó képességű, mint gyenge képességű emberrel. Ez szemléleti kérdés, amin szerintem változtatni kell, mert ha nem változtatunk, az a furcsa helyzet áll elő, hogy visszajelentjük az Oktatási Minisz- 'tórium felé, hogy kitűnő lo pontos gyermekek felvételre kerülnek és az első xévben az egyetemen problémáik vannak abból a matematikából és fizikából, amelyből végig jelesek voltak a gimnázium^ ban. Milyen formális akkor az ottani matematika és fizika értékelése?! Nagyon fontos, hogy ezen a szemléleti értékelésen változtassunk.

A másik össztársadalmi szemléleti hiba,nemcsak gimnáziumaink vonalán, a fizikai és a szellemi munkának ilyen mértékben történő szétválasztása. Megmondom őszintén, szellemi munkaterületen dolgozom és nem tudom nélkülözni a fizikai munkát. Azt valljuk, hogy u fizikai munka egyre inkább elmosódik ós átvált szellemi tevékenységre. Nincs olyan fizikai munka, amely ne igényelne magasfokú szellemi tevékenységet is. Ez olyan szemléletbeli hibát hoz magával, amely a tantestülettől kezdve a szülőkön keresztül egészen a gyermekig hiba. Megint utalni akarok arra, hogy ón pl.

ÉÉP í -jJ-o

I ------------------------------------------------------------------------ „i

I

IL •)*»' 9.4M4

I- 27 -