1978. március 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
322
Lehetnek még ott számos torzulások, hogy pl. az egyetem felvételi rendszerénél mennyire érvényesülnek az összeköttetések, sajnos, ez is van. Ott is pl. az értelmiségi gyermekek bejutása általában könnyebben történik. Őszintén nézzük: Tehát nem lehet egy gimnáziumot úgy értékelni, hogy abból százalékban hány gyermeket vesznek fel az egyetemre. Ezt szeretném először megállapítani. Ezen a szemléleten már azért is kell változtatni, mert ez az egész pedagógiai munkát, a szülőknek az egész neveléshez való viszonyát és a diákok képzését is torzitja. Egy-két példát hozok fel. Pl. az ELTE nyelvi tagozatára olyanok kerülnek felvételre, akik anyanyelvi szinten tudják a nyelvet és ott szinte semmit nem tanulnak. Ez abszurdum. A gyermek kénytelen a középiskolában már napi 6-8 órát tanulni a nyelvet és igy kerül bele abba a kevésszámú felvettek közé. Az egyetemek nem élhetnek vissza azzal a túlzott előkészített rendszerrel, hogy tulajdonképpen az egyetem nem ad hozzá semmit. Az egyetemi képzést nem lehet bizonyos túlzott szakosítással levinni a középfokú oktatás területére és ott szakbarbárokat nevelni, mert ezek más területen képzést nem kapnak. ' A másik szemléleti probléma, hogy nem lehet egy gimnázium, de semmiféle pedagógiai intézmény munkáját értékelni a bukások és a lemorzsolódások számával. Ezt ma már szerencsére egyetemi szinten kezdjük megérteni, nem utolsó sorban az egyetemen Szentágotai elvtárs ebben a kérdésben egyértelműen nyilatkozott. Példákat tudok, hogy tantestületek igazgatói nyomásra változtattak bukásokat átmeneteire. Ezáltal a tantestület tekintélye szűnik meg a diákok előtt, akkor, amikor az osztályban a tudatlan diákkal közli a pedagógus, hogy meg foglak buktatni és ugyanakkor r7-~> -7 l j ^---- —. ..... J .] l ______ — . I I <u »I I 1 - 26 -
