1978. március 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

313

I f . i ' ■*------------------------------p.

I V HM#

I

I tató munkában egy kisebb eredmény .is nagyobb nevelői eröfesziI test, ráhatást jelent.

I Hadd válaszoljak itt Szépvölgyi elvtársnak, a kü.lönbsóI gekre vonatkozólag, hogy elmarasztaljuk-e azokat a gimnáziumoI kát, amelyekből kisebb szómban tanulnak tovább, és hogy itt

I hogyan értékeljük a nevelűmunkát.

I A gimnáziumban tulajdonképpen többfajta típusú gyerek van.

I Odakerül az a gyerek, akinek elhatározott szándéka, hogy egyoI temen-főiskolán tanul tovább. Odakerül az a gyerekjí, aki nem

I döntötte el, hogy tovább akar-e tanulni, vagy sem. Tehát idcI jön. Odakerül az a gyerek, főleg lányok, akinek szülei azt

I mondják, hogy nem akarják, hogy gyerekükből továbbtanulással

I bármi legyen, de megengedhetik maguknak, hogy legalább crettI ségizzen.

I Három tipusu gyerek kerül tehát be a gimnáziumokba# Az

I ottani tanulás során azonban a döntő többség eljut odáig, hogy

í jelentkezik egyetemre-főiskolára. Ezt az iskola hangulata is

I hozza, de a többiek is belelovalják az illető gyereket. Tulaj| donképpen ez válik benne erőssé, 3o-35-4o %—ig• Budapesti átlagban a tanulók 7o %-a megpróbál bejutni egyetemre-főisko- I , j Iára. Ha 7o % jelentkezik, de csak lo-15 %-ot vesznek fel, ak[ kor a szülők, de a gyerek szemében is az iskola eredményescéI '| ge tulajdonképpen: bizonyos fajta / kudarc. Nem jelenti ez azt,

hogy nem / folytattak alapos nevelőmunkát, de amiben realizáli ni tudja az iskola a továbbtanulást, a gyerek egzisztenciájának

\

! jövőjét, abban ezek a gyerekek lemaradnak.

í 7/7 mm

■■fí ')/ Y

II “ ms

L