1978. március 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
305
~ _ "" 1 ** ..jjj- 11 ' Ezért folytattunk bizonyos vizsgálatokat. A gimnáziumban jó eredményt elért tanulók egy része bizony az egyetem első esztendejében komoly nehézségek elé áll, mert ott nemcsak azokat a tantárgyakat kell tanulnia, amelyikhez kedve van, hanem akkor derül ki, hogy olyan tárgyakat is kell tanulni, amihez nincs kedve, de feltétlenül szükséges az egyetemi tanításhoz. Tehát, hogy ténylegesen megállja a helyét a főiskolán, az egyetemen, ahhoz általános raunkaerkölcsöt kell kialakítani benne. Nem elegendő arra szorítani csupán, hogy a felvételi tárgyakból megfelelő eredményt ér- jen el. Az érettségi értékelése, egyáltalán az értékelési rendszer erre úgy hat vissza, hogy a gimnáziumi érettségi minősítésének ma gyakorlati jelentősége nincs. Nem számit bele az egyetemi felvételi pontszámokba. Ez egyfajta vonzó erőt nem jelent. Hosszú vita évek óta, amióta ez felmerült. Ezzel szemben többszörösen is azt a kritikát kaptuk, hogy miért nem tudunk a tanulókban belső motivációt, belső érdeklődést kialakítani, ami arra ösz4 tönözné őket, hogy mindent egyforma energiával tanuljanak, külső kényszerítő eszközök nélkül. Azt mondjuk, ennek a követelmények a felállítása jogos, tulajdonképpen az lenne az ideális, ha tényleg mindenki egy belső motiváció alapján tudna tanulni, de ez egy nevelőmunka végső eredményeképpen jön létre. Hosszú út vezet ahhoz, amig ez mindenkiben kialakul. A különböző külső pedagógiai kényszerű eszközökkel ezt erőteljesen elősegítjük. Mielőtt kialakulnak a belső motivációs tényezők, tövényszerüen létre kell, hogy jöjjön, ami létre jött, a jelenlegi állapot, bizonyos munka- fnyelem és munkaerkölcs lazulásában. Ez alól nem menthetők fel a I |% í | j L™. 1
