1976. február 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
176
mindinkább nyílik szét. Ezzel a kérdéssel valamennyi levéltárnál szembe kell néznünk. A Levéltári Törvény követelményeinek csak fokozatosan, lépcsőzetesen tudunk eleget tenni. Az előirt követelményekhez szükséges anyagi és szellemi erőket csak fokozatosan, lépcsőzetesen tudjuk biztosítani. Különösen nagy problémát jelent a szocialista kori levéltári anyag védelme. Ez a Fővárosi Levéltárat különösen érinti, mert az 50 kiemelt nagyvállalat többsége a főváros területén van. Ezzel mi is kínlódunk. Csak tájékoztatásul mondom, hogy valószínűleg a jövő héten viszünk be egy problémát felvető és bizonyos megoldást kereső anyagot állásfoglalásra a minisztérium vezetői értekezlete elé. Ennek az a lényege, hogy mi legyen azzal az 1 óriási iratanyaggal, amely a felszabadulás óta termelődött. A törvény értelmében az anyagot 15 év után valamennyi levéltárnak át kellene vennie. Ez nemcsak fővárosi probléma, hanem országos probléma. Nem tudjuk átvenni. Gondoljunk csak arra a pusztulásra, amely a második világháborúban érte egyes levéltárainkat! Bizonyos i levéltárainkat az 1956-os ellenforradalom is érintette. A Bazilika pincéjében is rongálódik az anyag. Tehát az erők jelentős részét leköti a levéltárakban már meglevő iratanyag rendezése, mentése, fertőtlenítése, megőrzése. Mégis kulcskérdés, hogy ne csak a XIX. és XX. / | századi történeti értékű iratok maradjanak meg, hanem a szocialista korszak történeti értékű iratai is megmaradjanak, amelyek még nincsenek levéltárban. Ez nagyon nagy feladat. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy ezen a területen előre tudjunk lépni. Itt szeretnék kapcsolódni a 7. határozati jaL ; J ————• - —• *1 ____ II . I ^wi——-'W SmhSSSp rr
