1975. április 2. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
89
r pasztalatunk nincs, amiért meg kellene kérdőjelezni. Néhány részkérdésre, fogalmazásra nem térek ki, mert az egésznek a lényegét, az értékét és a tartalmi részt nem érinti. Úgy gondolom, ezzel is egyet tudok érteni ilyen értelemben, hogy esetleg lehetett volna néhány helyen pontosabban megfogalmazni. Amit másodikként szeretnék mondani - miközben egyetértek az egész anyaggal - inkább néhány észrevétel, amelyet szeret- I nék megerősiteni, kiemelni, esetleg figyelmébe ajánlani a tisztelt VB-nek. Az egyik dolog a papokkal való politikai foglalkozás ügye. Kérdés formájában is felmerült. Nem világnézeti átnevelésről van szó természetesen - nyilván szóbotlása volt Turai elvtársnak - , de az egyházügyi személyekkel foglalkozó ügy nem szorítkozhat csak az Egyházügyi Hivatalra vagy a Fővárosi Tanácsnál Turai elvtársra, esetleg a kerületi tanácsnál az úgynevezett egyházügyi megbízottakra. Ahhoz, hogy tudjuk tartani a politikai szituációt az egyházpolitika funkciójában szükség van arra, hogy ezekkel az emberekkel állandóan, újból és újból foglalkozzunk. Ha nem mi foglalkozunk velük, akkor majd mások foglalkoznak, ha nem a mi hatásunk dominál, érvényesül rajtuk, akkor más hatása és azt vesszük észre, hogy nem is tartós az együttműködés. Nem szükséges bővebben fejtegetni, csak szeretném aláhúzni, az anyagban ez szerepel, talán nem elég súllyal. Ezért szeretném kiemelni, ajánlani, javasolni, kérni, hogy a Fővárosi Tanács, a Hazafias Népfront szintjén és a kerületi szinteken is, legalábbis a fontosabb beosztású, vezető beosztású, elsősorban haladó papokkal, isten bocsáss! - azokkal is, akikkel nem értünk egyet, akik esetleg a reakció felé tendálnak vagy ott \ 1 «_ra— -T MIN 1 1 " W *9 |.._ü __: J
