1975. március 26. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

243

- 32 ­té!< a vitához ezt az előterjesztést. Az a véleményem, hogy el­fogadható a Fővárosi Tanács apparát/usáról festett kép, a sze- mólyzeti munka konkrét helyzete, sok gonddal: valahogyan „dgy tudnám megfogalmazni. I Szóval három megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik, hogy mind az előterjesztésben, de különö­sen a tennivalók során erőteljesebben kellene hangsúlyozni a káder- és személyzeti munkában a kollektivitás követelményén túl az egyszemélyi felelős vezetés elvét. Igaz ugyan, hogy na­gyon sok előkészítő és összehangoló tevékenység szükséges ahhoz, hogy a jcrr legmegfelelőbb kádert kiválasszuk; igaz ugyan, hogy nagyon sokoldalú tevékenység, sok ember és sok szerv együttmű­ködése szükséges ahhoz, hogy azután az emberek megfelelően neve­lődjenek, de azért erőteljesebben kellene érvényesíteni az egy­személyi felelősséget is. Akkor is, amikor kinek-kinek a maga munkaterületén megfelelően felkészült, jól dolgozó emberek vég­zik a munkát, ós akkor is, amikor kevésbé. tt Igaz, hogy nem olyan egyértelmű és egyszerű az egy­személyi felelősség elvének érvényesítése, de azt hiszem, hogy különösen a következőkben jobban kellene hangsúlyozni, hogy az adott vezető azért is felelős a káder- és személyzeti munkában^ amit nem tett meg. A másik: a személyzeti apparátus dolga. Ha a vezető­nek a felelősségét növeljük, akkor szükség van egy igényesebb segítőtársra is. Minden vezetőnek a személyzeti apparátus és a vezető beosztásban lévő munkatársai a legfőbb segítőtársai. b--------------------------------------------U p— ~ '" _ - , . —ufr rí 1 ’^ÍmÍ

Next

/
Oldalképek
Tartalom