1974. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

7

tarozásában az a körülmény, hogy nincc összhangban a kö­zületi ér magánszemélyek lcártalanit ás át szabályozó elho- lyozósi rendelkezések ós a kisajátitási jogszabályok kö­zött# Az ellentmondás ok az alábbiak: Kos zpónzkárt alanitar eset én - amikor a jogszerű használó nem tart igényt cserohclyiségre, vagyis helyiséget kár­talanítás ellenében kiüríti - akkor közül ti szerv helyi­ségének megállapodás alapján történő átengedése során - a tulajdonviszonyoktól függetlenül - gyakorlatilag érték­határ nélkül részesíthető kártalanításban. /A jogszabály szövegezése szerint "a felek megállapodásában meghatározott összegű ellenértékét követelhet"./ Magánszemély részére állami tulajdonban álló helyiség esetén a jogszabály szerint ní-enként 3*000.- Pt-ig ter­jedő, mig személyi tulajdonban lévő helyiség eseten - a kisajátitási eljárás során - az adott helyiségre eső, a térfogat alapján számított kisajátitási kártalanitási ér­ték 40 %-ának megfelelő ellenérték fizethető ki. Ez a gya­korlatban viszont azt jelenti, hogy pl. egy 60 nf-es álla­mi tulajdonú helyiség bérlője /használója/ 180.000.- Pt- ig terjedő, mig személyi tulajdonú helyiség bérlője ennek töredékében részesülhet. Miután a készpénzkártalanitás összege semmilyen cimen tovább nem növelhető, a személyi tulajdonban lévő helyiség bérlője /használója/ minden esetben él azzal a rendelet-adta jogával, hogy cserche- lyiséget igényel. A beruházó azonban csak elenyészően csekély számban tud csereh ;lyiséget felajánlani, és ehhez az elhelyező hatá­ság sem tud számottevő segitséget nyújtani. Ennek követ­kezménye, hogy a magánszemély maga gondoskodik elhelyezé­séről /helyiség-vásárlás, épités, stb. utján/ ebben az 1 l_ ________________________________________________________________________________________________________________________ 4 ­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom