1974. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
405
r ró i a p p Józsefné: Csehikné elvtársnő által felvetett gondolathoz szeretnék kapcsolódni. A legkülönbözőbb vő rehaj tó bizottsági ülések, tanácsülések anyagában, de elsősorban a valóságból ismerjük mindannyian mind a kereskedelem, mind a közművelődés és oktatási ágazatnak a helyzetet. Szeretném javasolni, hogy a tisztelt Végrehajtó Bizottság fogadja el a két főosztályvezető elvtárs által felvetett észrevételt és semmiképpen ne hozzon olyan határozatot a szanálásokkal kapcsolatban, amelynek következtében bármely szakágazatot a jövőben annak folytán károsodás érne. Dr. Reischl Antal: Két kérdésben szeretnék egy-egy gondolatot felvetni. Az egyik a magántulajdonok kisajátitási és a bírósági ügyek kérdése. Szerintem nincs az az államigazgatási dolgozó, aki többet ajánlhat fel egy kisajátítás esetén, mint arait a törvény előir részére, mert abban a pillanatban támadásoknak van kitéve, hogy az állam pénzét adja oda a magánosoknak. Ez eve): óta probléma és a bírósági gyakorlatból a FCBER egy óra alatt ki tudja mutatni azt, hogy mi a differencia a reális kisajátitási átlagösszeg és a törvény biztosította maximális összeg között. Miért nem élhetünk egy olyan javaslattal, hogy est a felajánlható összeget közelítsük a bírósági gyakorlatban kialakított összeghez és megoldódik az az óriási kérdÓ3, ami az anyagban szerepel, hogy a lak osság úgy érzi, hogy a FŐBER és a tanácsapparátus is irreális összeget ajánl fel. A FŐBER igazolni tudja és nincs probléma. Sokkal többet ér, mint függetlenített, vagy függetí len szakértői bizottsággal túlterhelni az amúgy is sok munkával küzdő i tó ----fö— -— ■■ ■ I ■ t! PU I ' ' »; . -------------------------------
