1974. február 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
155
) ^ ti- 8 8-10 főiskolást és körülbelül 20-24 asszisztenst, tehát középkádert tudna decentralizálni, ebbo a számba beleértve. A következő kérdés a településegészségügyi tevékenységben r a laboratóriumi munka fejlődésére vonalkuzutt és arra, hogy mi itt az összefüggés a de cent rumokkal. Ez a mi tevékenységünk egy olyan szervezeti átépítés eredménye volt, amelyet 1967-ben az egészségügyi minisztérium jóváhagyáséval eszközöltünk elsőként a fővárosi KÖJÁL területén. Ez azt jelentette, hogy a fővárosi KÖJÁL területén a korábbi közegészségügyi-járványügyi osztály és a laboratóriumi osztály szerkezeti felépítését megváltoztattuk és komplex osztályokat hoztunk létre, ahol együtt dolgozik a higiénés, az epidemológus és a laboratórium. Ez tette lehetővé a közös munkatervet, amikor is összehangolt komplex tevékenység alapján sikerült a laboratóriumok terén meglévő saját kapacitásunkat úgy kihasználni, hogy hatásfokban I a korábbi 50- 55 % helyett elértük minden egyes szakmán belül, a település, a munka- és élelmezésegészgségügy területén a 80-90 % közötti laboratóriumi együttműködést, tehát a laboratóriumok alátámasztják a köz egészségügyi-jár ványügyi tevékeny- f séget. Ez azonban nem vonatkozik a kerületi közegészségügyijárványügyi szolgálatunkra, mert a leglévő laboratóriumi kapacitásunk arra nem alkalmas és nem elegendő, hogy a kerületi közegészségügyi-járványügyi szolgálatok munkáját is ilyen mennyiségben és minőségben ki tudjuk elégíteni. Ezzel talán összefügg a Szépvölgyi elvtárs utolsó kérdésére adott válasz, hogy ha a decentrumok megvalósitása Budapesten indokolt, miért nem jelentkezik ez az igény a megyékben? Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban csak a saját véleL ményemet mondjam el, minthogy nem vagyok illetékes a megyei , ££ rel wmmmmmJ* l . , "rí
