1974. február 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

156

I i- 9/ a ­KÖJÁL-ok tevékenységének ismertetésére. A fővárosi és a megyei közegészségügyi-járványügyi tevékenységben a meglévő sajátos­ságok mitt bizonyos mennyiségi és minőségi differenciák van­nak. Sehol az országban nincs olyan kiépitett közegészségügyi- járványügyi szolgálat, mint Budapesten. Ha akármelyik megyét vesszük, a niegyék területén tevékenykedő közegészségügyi- járványügyi szolgáltaik átlagban egy orvosból és a hozzája kapcsolódó közegészségügyi-járványügyi középkáderekből áll. Lz alól kivételt képeznek a megyei jogú városok, ahol néhány kerület van és itt szintén biztosítottak* közegészségügyi- járványügyi szolgálatot. Sehol sincs tehát olyan kiépített, szakosított köz egészségügyi-járványügyi szolgálat, mint Buda­pesten. Lhhez az is hozzátartozik, hogy Budapest három kerü­lete tulajdonképpen egy megyét jelent, szakemberek vonatkozá­sában sokkal többet, mert Budapest egy-egy kerületében jelen­leg 4-5 orvos tevékenykedik, az orvosokra átlagban ibcéfc 2,5 középkáder jut, akik teljesen szakosított közegészségügyi­járványügyi tevékenységet fejtenek ki. Mi azért is tervez­tünk négy decentrumot, mert körülbelül ez az, ami megfelel egy megyényi lakosságnak, egy megyényi iparnak és úgy látjuk, hogy ahhoz, hogy ezt magas színvonalú kö z egész ségügy i-jár vány- ügyi munkával el lehessen látni, a jelenlegi körülmények között a külső környezetből jelentkező kémiai, fizikai kör­nyezeti károsító tényezők laboratóriumi vizsgálata nélkül nem oldható meg. Az pedig, hogy a fővárosi KÖJÁL-t, a fővárosi KÖJÁL laboratóriumot fejlesszük olyan mérvűre, hogy ellát­hassa az egész főváros területét ennek gépkocsi és egyéb igényeivel, nem lenne hasznos, nem lenne megfelelő hatásfokú, a távolságokat nem tudnánk leküzdeni, a laboratóriumi vizsgá­t J rí t

Next

/
Oldalképek
Tartalom