1973. október 24. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

35

? I

I

i

12

venni, A bérlő megítélésétől függ tehát, hogy a lak-Gát elescréli-e, vagy a tanácsnak ajánlja fel, ha anyagi körülményei miatt a bérleményt nem képes fenntartani. A bérlőt nem lehet arra kötelezni, hogy a csereszerződés megkötése helyett a lakásügyi hatóságtól kérjen alacsonyabb komfortfokozatú lakást a magasabb komfortfokozatai helyett.

Végül röviden foglalkozom az úgynevezett csere- lakásos felmondás esetével.

Az állampolgár tulajdonában álló lakásra vonatkozó lakásbérleti szerződés felmondásához - tanáosi bérlo- kás felajánlása esetén - csatolni kell a lakásügyi hatóság olyan tartalmú határozatát, hogy a felajánlott lakás kiutalását a kiköltöző bérlő részére biztosítja. Jóllehet a bíróságok Ítélkezési gyakorlata szerint az előzetes kiutalás megtagadását tartalmazó államigazgatási határozat biróság előtt n^ra támadható mog, a kérdés mégis említésre méltó, mert a biróság az egyik ilyen, hatáskör hiánya miatt megszüntetett perben észlelte, hogy az államigazgatási hatóság vitatható elvi álláspont kialakításával tagadta meg az előzetes kiutalást /Fővárosi Tanáos VB 233,113/1972. sz, határozata/. Az államigazgatási hatóság elvi álláspontja szerint előzetes kiutalásnál a lakásigény mértéke felső határának alkalmazására akkor lett volna lehetőség, ha as előzetes kiutalásban részesülő személy foglalkozása, beosztása miatt erre szükség van. Ez az álláspont téves. AA jogszabály rendelkezése szerint ugyanis a bérlő felmondás esetén igényt tarthat a lakásigénye mértékének fölső határát meg nem haladó szobaszámú lakásra.

Amennyibon a bíróság a felmondás érvényességét megállapítja, lényegében kényszeresére történik. A lakásügyi ható- sáré pedig r. cseréhez való hozzájárulást akkor köteles m.g- tagadni, ha a cserélő fél a lakásosere utján a lakásigénye

í 95

' ra

to

ft ! A.p

É