1973. február 14. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
227
T, 1 jogcim nélküliekből kettőt-hármat minden évben bele tudunk su- i vasztani az igénylők közé. Többet nem lehet, mert az sem lehetséges, hogy okét helyezzük előtérbe, és a többi igénylőt szorítsuk háttérbe, ésszerűen kell megoldani. Dr. Mulató János: Feltettem a 64 száza- lókra vonatkozó kérdést, de nem kaptam rá választ, úgy néz ki, hogy az elvtársak megállapodtak a végrehajtásban, mégis vannak olyan problémák, hogy nem úgy hajtják végre, ahogv megállapodtak. üt teszünk azokkal a kerületekkel szemben, amelykk nem tartották be a megállapodást? Cselük né elvtársnő azt mondja, hogy ők betartották a 70 százalékot. \ másik kerület meg nem tartotta be, mert 64 százalék jött ki átlagosan, van tehát olyan kerület is, amelyben 60 százalék alatt van az arány. Szerettem volna olvasni az anyagban arról, hogy az elvtársak milyen észrevételeket tesznek és a jövőben mit kívánnak tenni ennek a hiú- \ J é bvé'É . _________i _________' ■■ nyosságnak a kiküszöbölésére. Á Váradi elvtárs hozzászólásához kapcsolódva: nem / 4 értem és nem hiszem, hogy a jogalkotóknak ugyanaz volt az elképzelése, mint amely a jogalkalmazóké lett. ágy válóperben minden * anyagi kérdésben meg kell egyezniük. De a lakás tekintetében nem. Csenik Ferencné: \bban is megegyezhetnek. Dr. I u 1 a tó János: A férj megveri a felesé- ** gát, az a bírósághoz fordul, és hoznak egy pótlólagos határozatot, hogy helyezze el a Fővárosi Tanács. Százhatezer lakásigénylő van. Bontóperek is elég nagy számban vannak. Van olyan család is, amelyben más körülmények vannak, más okokból válnak el. De mégis, hogyan tudja őket előtérbe helyezni akár a Fővárosi Tanács, akár egv kerületi tanács azokkal a becsületes emberekkel szemben, m [ L UJ
