1972. február 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
142
j- 3 Figyelembe véve, hogy az évek óta fennálló budapesti munkaerőhiány elsősorban azokban a foglalkozásokban vált krónikussá amelyek fizikailag nehezek, szennyezettek, vagy alacsony kereseti lehetőséget biztosítanak, egyszóval népszerűtlenek, nem várható, hogy a munkába lépő ifjúság ezt a munkaerőhiányt számottevően enyhíteni képes. Ezt a problémát C3ak a műszaki-technikai szinvonal jelentős fejlesztésével lehet majd mérsékelni. A fennálló strukturális ellentmondást tovább növeli, hogy az érettségi után közvetlenül munkába lépők nincsenek megfelelően felkészítve a munkavállalásra, illetve csak kis részük találja meg azokat a körülményeket, amelyre a középiskola felkészítette. A gimnáziumok felsőoktatásba nem kerUlő tanulói ezen iskolatípus profiljából adódó túlzottan intellektuális szemlélet- módja következtében nem egyszer csak u.n. "megalkuvás" árán tudnak beilleszkedni munkakörülményeikbe, /miután ebben az iskolatípusban a munkavállalásra való felkészítés nem kidolgozott/. A szakközépiskolákban végzettek felsőfokú továbbtanulásuk esetén a gimnáziumban érettségizettekkel, fizikai munkavállalásuk esetén - ha átmenetileg is - a szakmunkásképzésben végzettekkel szemben kerülnek hátrányos helyzetbe. Az oktatási rendszer és a munkaerőhelyzet objektiv adottságai és problémái mellett a fiatalok, illetve szüleik pályaválasztási elképzelései is gyakran irreálisak és jóval előtte járnak a műszaki-gazdasági fejlettség jelenlegi szintjén fennálló követelményeknek. Egészében lényegesen többen terveznek szellemi. intellektuális munkakört gyermekeik számára, miöt amennyire ez lehetséges és a fizikai munkaköröket osak_biI ¥ l % 1 j ■ B. i ■ é, sm*** u&et—
