1972. január 19. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

19

r_ I »- ««<«»•—> . -4HEP- 17 ­A szakértői bizottságok számításai axra engednek következtetni, mintha a budapesti ipar egyes ágazataiban és a budapesti ipar egészében a termelékenység lassabban növekedne, mint a vidéken települt iparban. Ennek több oka lehet. Az uj üzemek és nagyobb rekonstrukciók - főleg a dinamikusan fejlődő iparágakban - in­kább vidéken valósulnak meg. Másrészt a budapesti ipar terme­lési szintjének lassúbb növekvése lassíthatja a termelékeny­ség emelkedését is. Megfigyelhető olyan tendencia is, hogy a fővárosi nagyvállala­tok budapesti telephelyein szükül a termelési folyamat "közép­ső" szakasza, a folyamatos gyártás - a termelés e fázisa részben a vidéki telephelyekre tevődik át, és ugyanakkor növekszik a budapesti telephelyeken a termelés előkészítő szakaszának sú­lya. A fővárosban foglalkoztatott ipari dolgozók között az utóbbi években erőteljesen nő a műszaki-alkalmazotti arány, aminek részben az az oka, hogy a gyártás- és gyártmányfejlesz­tési részlegek, a kutató-laboratóriumok az értékesítés és piac­kutatás a fővárosban koncentrálódik, a folyamatos termelés egy tt / része vidékre kerül. ' Várható, hogy az a tendencia jövőben is - változatos formák között - megmarad. A szakbizottságok számításai szerint a budapesti ipar gépállo­mánya 15 év alatt kicserélődik, helyenként kétszer is. Ugyan­akkor az épületállománynak mintegy 15-20 %-a modernizálódik. Az uj gépek tehát nagyrészt a régi épületekben működhetnek, ezért a modern üzemszervezés nagyobb méretű automatizálás korlátokba ütközhet. Az automatizálást a budapesti termelési 1 */ Megjegyzés: Az ezer munkáséllományura jutó műszaki állományú alkalmazottak száma: Budapesten Vidéken 1965-ben 155 93 1970-ben 191 91 1971-ben 201 ■ I V \\r I : « I

Next

/
Oldalképek
Tartalom