1971. október 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
417
il < i különféle részletszabályokkal az interpe Hálókat. A tanácstörvénynek nem volt ilyen szándéka, hogy az interpellálét korlátok közé szorítsa, a tanácstagok jogait külön korlátozza. Ugyanakkor viszont kötelezővé tette az interpellációra vonatkozó válaszadást. A válaszadás lényegében nem . .indig történhet a tanácsülésen, hiszen az ott felvetett interpellációra érdemben válaszolni nem ..'.ináig tud az ott lévő szakigazgatási vezető vagy tisztségviselő, üzért azt javasoljuk, hogy bizonyos : 10 ti váciéi: alkalmazásával válasszál: el a választ és az érdemi választ, és ne korlátozzák különféle részletszabályokkal az interpellálok ilyen fajta jogait. Végül utolsó kérdésként vetném fel, hogy a czae le bályzat a szakigazgatási szerv7gazdáll:odási jogkörével foglalkozik a 13o-131. §-ban. Azt javasolom, ha nem tudunk újat mondani a tanácstörvénnyel szemben, akkor ezt a két paragrafust hagyjuk ki. Ugyanis a tanácstörvény és a végrehajtási rendelkezés is pontosabban és részletesebben szabályozza a szakigazgatási szervek ilyen tipusu jogkörét. Ugyanakkor a VB. jogkörébe adja, hogy milyen gazdasági feladatokban milyen felhatalmazást kiván adni az egyes szak- igazgatási szervelmek. Ezért azt javasolom, ne kössük meg a vb. kezét egy ilyen tipusu meghatározással, ami itt van, amely tulajdonképpen a szakigazgatási szervek ilyen irányú feladatait is leszűkíti^, hanem maradjon az egyes szervezeti és működési szabályzatokkal kapcsolatos döntések során a vb. hatáskörében és engedjük meg, hogy a törvény szövege érvényesüljön. Tehát lényegében ne szűkítsük le a törvény szövegét is a végrehajtási rendelkezésben, a szervezeti, működési szabályzatban. j (/! j | L _L- 8 i
