1971. október 6. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

417

il < i különféle részletszabályokkal az interpe Hálókat. A tanácstörvény­nek nem volt ilyen szándéka, hogy az interpellálét korlátok közé szorítsa, a tanácstagok jogait külön korlátozza. Ugyanakkor vi­szont kötelezővé tette az interpellációra vonatkozó válaszadást. A válaszadás lényegében nem . .indig történhet a tanácsülésen, hi­szen az ott felvetett interpellációra érdemben válaszolni nem ..'.in­áig tud az ott lévő szakigazgatási vezető vagy tisztségviselő, üzért azt javasoljuk, hogy bizonyos : 10 ti váciéi: alkalmazásával vá­lasszál: el a választ és az érdemi választ, és ne korlátozzák kü­lönféle részletszabályokkal az interpellálok ilyen fajta jogait. Végül utolsó kérdésként vetném fel, hogy a cza­e le bályzat a szakigazgatási szerv7gazdáll:odási jogkörével foglalko­zik a 13o-131. §-ban. Azt javasolom, ha nem tudunk újat mondani a tanácstörvénnyel szemben, akkor ezt a két paragrafust hagyjuk ki. Ugyanis a tanácstörvény és a végrehajtási rendelkezés is pontosab­ban és részletesebben szabályozza a szakigazgatási szervek ilyen tipusu jogkörét. Ugyanakkor a VB. jogkörébe adja, hogy milyen gaz­dasági feladatokban milyen felhatalmazást kiván adni az egyes szak- igazgatási szervelmek. Ezért azt javasolom, ne kössük meg a vb. kezét egy ilyen tipusu meghatározással, ami itt van, amely tulaj­donképpen a szakigazgatási szervek ilyen irányú feladatait is le­szűkíti^, hanem maradjon az egyes szervezeti és működési szabályza­tokkal kapcsolatos döntések során a vb. hatáskörében és engedjük meg, hogy a törvény szövege érvényesüljön. Tehát lényegében ne szűkítsük le a törvény szövegét is a végrehajtási rendelkezésben, a szervezeti, működési szabályzatban. j (/! j | L _L- 8 ­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom