1971. szeptember 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
170
ff 32. * » nagyon részletes indokok fognak ka elhangzani, hogy miért igy és miért úgy, mert bizonyos fokig minden kerület elkötelezte magát azokkal a számokkal, amelyek ott szerepelnek a tanáos terveiben. Csikesz Józsefné: Az előterjesztést én is jónak tartom, mert gyakorlatilag igen sokrétűen bemutatja, hogy milyen a fővárosban a űkülönböző kerületek ellátottsági színvonala. Az előterjesztést tehát jónak tartom, azzal együtt is, hogy a vitában most már rengeteg észrevétel hangzott el, és ujabb gondolatok merültek fel. Azt ajánlanám, hogy a továbbiakban két dologban kellene állást foglalnunk. Az egyik, hogy olyanfajta segítséget kellene adni a tervosztálynak és a szakig .szerveknek, hogy meghatározzuk: melyek azok az alapellátottságot biztositó témák, amelyekben lényegében össze kell hasonlítani a kerületeket. A kereskedelemben például két ágazatot feltétlenül alapellátásnak kell tekinteni: az élelmiszer kereskedelmet és a napi iparcikkek kereskedelmét. A vendéglátóipart már nem lehet igy összehasonlítani kerületek szerint. Teljesen más az igény a belső és teljesen más a külső kerületekben. A szolgáltatásokat sem lehet úgy tekinteni, hogy mindenfajta szolgáltatást azonosan kell a kerületekben biztosítani. A személyi szolgáltatásokban nyilvánvalóan jó lenne a külső és a belső kerületek különbségét eltüntetni. Azt tehát olyannak tekintem, amely alapellátás. Ilyen a fodrászat vagy a javitó szolgáltatás. A oipész, a szabó, stb. Azért nem mennek el másik kerületbe, hogy megtalpaltassák a oipőt. A szolgáltatásnál is különbséget kellene tehát tenni. Az elektroakusztikai gépek javitása tekintetében viszont nera lenne gazdaságos egyformán megközelítő hálózatot kiépíteni. ttf
