1971. július 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
187
i s igy a rendszeres munkavégzés feltételeit is csak nagyon kevéssé biztosították. Az értelmi fogyatékosok otthonaiban levő műhelyeket néhány évvel ezelőtt központi rendeletre fel is számolták /25.126/1964.1.számú és "A gyógypedagógiai foglalkoztató intézetek és tagozatok átszervezése" tárgyú M.M.utasitásban/. Két esztendővel ezelőtt, kísérletképpen, létrehoztuk az értelmi fogyaté- , kosok kisegítő továbbképző iskoláját és ehhez kapcsolódó nevelőotthont, ahol a tapasztalat azt bizonyította, hogy a debilis /enyhe értelmi fogyatékos/ gyermekek rendszeres foglalkoztatás következményeként betanitott munkásként képesek dolgozni, s az önmaguk ellátásához szükséges anyagi feltételeket megteremteni. ?•/ A gyógypedagógiai intézetekben nagyon lényeges feladat a fogyatékosok önálló életre nevelése is. Ezen gyermekek érzelmi és élménybeli szegénysége nagy mértékben megakadályozza, hogy a gyermekek az idejüket meg tudják szervezni és megfelelő szórakozást tudjanak maguknak találni. Ennek hiánya az egyik oka annak, hogy a különböző galerikben a fogyatékos gyermekek viszonylag magas a- rányszámban szerepelnek. /A bűnöző fiatalok 16 %-a fogyatékos./ Intézeteinkben ezért az utóbbi időben mind nagyobb gondot fordítanak a megfelelő napirend kialakítására. Ebbe igyekeznek bevonni - fogyatékosságuktól függően - a fiatalokat is. A közösen szervezett szabadfoglalkozáson túl mind nagyobb gondot fordítanak annak biztosítására, hogy egy-egy tanuló önállóan is képes legyen szabadidejét tartalmasán eltölteni. Ezért válik mind nagyobb jelentőségűvé e nevelőotthonokban is a könyv, az olvasás megszerettetése, a beszédkészség fejlesztése, a különböző közös társas-érintkezési formák kialakítása. Az ilyen jellegű tevékenység nevelőotthonainkban azonban még csak kezdetleges. Leginkább az ezekhez szükséges feltételek hiányoznak. 4./ A fogyatékos gyermekeknél léi yeges feladat a mozgásnevelés. a koordinált mozgás kialdkitása. Különösen jelentőssé válik a testi nevelés, amely a kellő állóképességet, a munkabírást fejleszti, hiszen e fogyatékosok többsége későbbi élete során fizikai munkát fog végezni. Intézeteinkben a testi nevelés, a mozgáskultúra tudatos fejlesztése viszonylag szűk térte korlátozódik. Leginkább csak az iskolai oktatásban kap ez hangsúlyt, és a nevelőotthoni munkában annak tudatos fejlesztésére ma még kevés gon- * dót fordítanak. Ilyen irányú igény^ is csak az utóbbi időben fogalmaztuk t ~ZZi- 5 -
