1971. február 3. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
116
I i- 25 a hid közötti területről van szó, amely a Lipótvárosi lakásépítés II. ütemében szerepel, és ott 2000 lakást kivánunk épiteni. Most a szóbanforgó üzemek vezetői arra hivatkoznak,hogy annakidején szanáltunk bizonyos területeket, de még most sem építkeznek azokon. Egymásután szanálunk területeket, és azután mindig ujabb problémákat vetünk fel. örülünk annak, hogy bevontak bennünket ebbe a munkába. Ezt közös munkának tekintjük, de ennek alapján szeretném felhívni a Végrehajtóbizottság figyelmét, hogy sok más kérdésbe is indokolt volna bennünket bevonni. Ez a példa igazolja, hogy a saját területük rendezési kérdésében a kerületi tanácsok, azoknak szakigazgatási osztályai, az osztályok vezetői rendkívül sokat tudnak segíteni a helyi ismereteik és az üzemekkel való kapcsolataik alapján, a kerületi pártbizottság vezetésével, irányításával. Ez az anyag az első, amiben ez a szempont hangot kap, és egy kissé a politikai igényeknek megfelelően, az eredmények oldaláról igazolja, hogy ez nagyon hasznos és eredményes dolog. Ezért a dioséret mellett mint uj igényt fogalmazzuk meg azt, hogy ilyen irányban kell dolgozni. Granasztói Pál: A Kisléghy elvtárs által emlitett elismerés mellett az anyagnak olyan problémáját szeretném felvetni, amely utalás formájában' szerepel a 4. oldalon. Úgy vélem, hogy ez ilyen formában - akkor is ha a valóságot tükrözi - elfogadhatatlan. Nagyon súlyos problémára világit rá, amiről eddig is szó volt. Azt mondja a 4. oldal utolsó bekezdése: «A fennálló kormányrendelet szerint a szanálásra kerülő szerveknek kellene gondoskodni az áttelepüléssel járó uj be...... ^_\'{(p_____________^ * if & A-i -tii-W*
