1970. január 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
216
gozni egy másik oéghoz, ott jónak tartják, elfogadják, de megállapítják, hog; 4 óve minősítették utoljára. Visszaküldik azzal, hogy szivc3kedjernek minősíteni* Nem vagyok holt bizonyos abban, hogy a minősítés ilyenkor az, aminek lennie koll, mert ekkor már nem as én asznalom, nem az én gondom. Egy sor ilyen problémát fel lehetne igy sorolni. Csökkenteni kellene a minősítések szármát, alaposabba killene elkészíteni a minős’tént. És még egyet» ragaszkodni kellene ahhoz, hogy as illetéken vez tu minősítsen. Mert nagyon sok helyen Látni, hogy nem a főosztályvezető minősiti a főosztályvezető helyetteset, hanem a főosztály személyzetise. A minősítést odaadja a főnöknek, az két helyre beletesz két vesszőt, beletesz három névelőt, belcszur osy mondatot és elfogadja a minősítést. Nem tartom erkölcsösnek, hogy a maga munkáját mással végeztesse el. Azt sem, hogy a beosztott a főnököt minősíti. Joga van a taggyűlésen megbírálni az illetőt, vagy véleményt mondani munkájáról. A főnöknek is joga van bárkit megkérdezni a minősitendőről, de nem helyes, hogy a beosztott készítse a minősítést. Legfontosabb feladat tehát, hogy a íőosztályve ötöket, a kerületi elnöküket, mindenkit arra kell rászorítani, hogy akit minősíteni kell, annak minősítését ő állítsa össze. Gyakran vissz térő gond, hogy ninos erlcölsi megbecsülés, Amikor azonban erkölcsi megbecsülésről van szó, akkor kiderül, hogy anyagi megbecsülés nincsen. Humbug tudniillik, amikor erkölcsi megbecsülésről beszélünk. Itt van a törzsgárda-jelvény. Elhatároztuk, hogy ezek és ezek türzsgárda jelvényt kapnak, hangosan köszönünk nekik, as elnökségben ülnek, stb. De minden szerv részéről rögtön felvetődik a kérdés, hogy mit kapnak borítókban. A ■ borítékra jobban oda fog figyelni ajL_illetu. mint » n-'rtrln _lol — ! I * ; ' I- 6? - <?/
