1970. január 7. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

174

dijnem dyan óriási összeg, amit ne lehetne megfizetni, és a budapesti település kérdése nem hasonlítható össze a vidékivel, mert viuéken még az iparnak is ingyen adnak területet, csak menjen oda. Budapesten nem biztos, hogy ugyanigy kell csinálni.

Tehát még mindig nem értek egyet azzal, hogy itt differenciáljunk és különösen hogy egytől husszorosig történjék ez.

Én Kőmives elvtárssal együtt, azon az állásponton voltam a múltkor is - cs vagyok most is -, hogy a fővárosban ilyen differenciálásra ninos szükség. Előfordulhat az, hogy egyezményt csinálunk, ez a hatóság vagy az elnök jogköre kell hogy legyen, és okkor viszont a fejlesztési alapból kell dotálni.

Ti. rengeteg alkudozás fog megindulni, egész biztos! Ez pedig a legkülönbözőbb oldalakról való nyomásban fog megnyilvánulni az Elnökség tagjai felé, de már a bizottság tagjai felé is.

Sőt, elő fog fordulni az, hogy előbb hozzánk jönnek, hogy mi gyakoroljunk nyomást a bizottságra, hogy döntés szülessen, hogy neki csak egyszeres dijat kelljen fizetni.

Eqpos, ismerjük az államigazgatásnak ezeket a kellemetlen mellékzongeito Tehát amilyen kiskapukat nyitunk, akkor fogjuk magunkat lekötelezni, és ez az egész állandó alkudozások tárgya lesz, hogy egy és liusz között óriási a tolerancia.

Ha valakinek ötszöröst fognak mondani, akkor elkezd alkudozni., hogy csak négyszeres le_yGn> ha viszont négyszerest mondunk, akkor jön a háromszoros. Ha valaki azt mondja, hogy a tizennyolcszorosát fizesse, akkor megkezdődik az alkudozás, hogy

ü'l i

*

. ... tt-35/a- *