1969. szeptember 17. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

182

* '* • 00 te* 4 * " '■'i'&ÍP

: .... u fX&tKB

i- 22 a mezőgazdasági művelés alól, azelőtt pedig ez a kivonás

50.000 - 100.000 holdas nagyságrendben történt. Ez ténykérdés, s ez a körülmény megerősíti, alátámasztja azt a politikát, amelyet a pírt és a komlny a mezőgazdasági mUvolós alatt álló földterület védelmében folytat.

Az előterjesztéssel kapcsolatban konkréten felmerülő kérdés, amely az előterjesztésből is, de az ágazatok közötti heves összetűzésből is kitűnik, a fővárosi érdek. Véleményem szerint ez az érdek megalapozott, a fővárosnak megvan a maga városfejlesztési érdeke, társadalmi, gazdálkodási érdeke, s ez az, hogy a távlati város fejlesztési terv elkészítése és elfogadása előtt nem lehet eldönteni a területek sorsát. Bartos elvtárs a minisztertanácsi határozatra mint kötelezvényre hivatkozik, mégpedig jogosan, mert ez a kormányhatározat, amelyet én is ismerek, nem azt mondja ki, hogy a főváros vírosfojleoztéai programját a földtulajdon és a földhasználat otatucquo-ja alapján kell elvégezni, hanem meg kell jelölni a főváros fejlesztési programját.

Ennek azonban konzekvenolál is vannak. A Politikai Bizottság ős a kormány által megerősített miniszteri jelentésből adódik,

tLO/

hogy az 1970-ig ki saját itutira kerülő térülőt eket nem szabadj visszatartani, hanem vissza kell tartani, tehát nem szabad tsz tulajdonba átadni. A többit igen. Ezzel a konzekvenciával számolt a Pollt kai Bizottság is, miikor tárgyalta a IV. törvény tervezetét, ezzel számolt a IX. Kongresszus is, amikor a föld- rá haoználat és e földtulajdon kérdését* vizsgálta. A törvény azt

mondja, hogy amennyiben az ilyen tulajdonba adott területek későbbi időpontban kisajátításra kerülnek, akkor a mindenkor

érvényes kisajátítás! törvényt kell érvényesíteni. Ez is lo

s

van szögezve. Nem akarom péoseli elvtáruat védeni, lehet, hogy félroérthotuen mondta azt, amit mondott, az természetes, hogy * j