1969. június 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
189
I Az alkalmazott bérformák alapvetően a munkaköri minősítési rendszeren alapulnak, s a minősítési rendszerhez kapcsolódó bértételek a szakmai színvonal, a minőségi követelmény, a munkakörülmények, stb, függvényében kerülnek megállapításra, A vállalatok többségénél tapasztalható olyan törekvés is, hogy helyesen alakitsák ki gyáron belül a bérarányokat, A helyesen megállapított bérarányok is azonban sokszor eltorzulnak, mert azoknál a vállalatoknál, ahol a létszámhiányt túlórával pótolják, előfordul, hogy egy betanított munkás, vagy egy segédmunkás havi keresete eléri, vagy meghaladja egy kvalifikált szakmunkás keresetét, / A termelőüzemekben alkalmazott' bérrendszerek - elsősorban a termelés jellegétől függően - változóak, A teljesítménybéresek aránya nagy szóródást mutatf az összlétszámhoz viszonyítva 7-5o %-ig terjed, A vizsgálat során - nem statisztikai felmérés alapján - olyan tendencia volt tapasztalható, amely szerint a teljesítmény bérrendszerről eltolódás mutatkozik az időbér + prémiumos bérrendszer felé. Ezt támasztja alá a Kohó és Gépipari Minisztérium területén végzett felmérés, amely szerint a teljesítménybérben foglalkoztatottak lét- számaránya a munkáslétszámhoz viszonyítva a gépiparban az 1967*évi 44.0 %-ról 42,6 %-ra a gépek és berendezéseknél " 4o,2 " 38,o ” a műszeriparban " 46.o " 41*6 " a fémtömegcikk iparnál " 43,6 " 4o,5 " csökkent, . . " ■ ' Ez a jelenség annak következménye, hogy egyes vállalatok bérezési rendszere, ösztönzési formája az élőmunka hatékonyságát, az egyéni teljesítmények növelését nem segíti elő. /Ezzel a kérdéssel részletesebben a következő fejezet foglalkozik,/ Anyagi ösztönzés, | _ * Az anyagi ösztönzésnek a vállalatok általában kétféle módját alkalmazzák: alapbérfejlesztés és meghatározott gazdasági eredmények elérését célzó mozgóbórek. Az utólagos jutalmazás nem jelentős, F/35o6/1969 • j" ■ ' tété —. i ♦ mm#**-15-
