1969. június 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
190
-• ------- —---1—......... I l •• ;'" • ■ •• . -16 —: . ... t A jelenlegi bérszinvonal szabályozás rendszere - mint ismeretes - nem ösztönöz a létszámmegtakaritásra, sőt az. 19-68, év első felében , bizonyos hígításra való törekvés volt tapasztalható, amelynek eredményét béremelésre, a magasabb képzettségű törzsgárda tagok ösztönzésére használták. felr Azonbarrczzel az iráhyzattal szemben hat az a növekvő gyakorlat, amely szerint a kilépők/illetve a hiányzó munkakörök.pótlását csak ugy tudják megáldani, ha az uj belépőknek magasabb munkabért biztositarfak, mint az előző, vagy hasonló munkakörben dolgozóknak, ‘ '• •, . * A vállalatok egyrészénél az uj mechanizmus bevezetésével nem tör- . t.ént megfelelő előrelépés a gyáron belüli ösztönzési rendszerek to- vábbfejlesztés.ére, A vállalatok érdekeltségi rendszere a kollektiv ösztönzés irányába hát /ilyenek az üzemrészek, műhelyek minőségi prérduma, vagy a selejtcsökkentésért kitűzött prémiumok, stb,/, • i » *» * k . . i- . ebMn kisebbmérvü fejlődés is tapasztalható, de ugyanakkor az egyéni,, a személyi ösztönzést elhanyagolják, Különösen élesen jelentkezik ez a probléma a normaóra alapon mért osoportos elszámolásnál /brigádbérezésnél/, ahol á brigád tagjai nincsenek közvetlenül érdekelve' ráz egyéni teljesítmények növelésében, a magasabb eredmények elérésében, ‘ Jól'érzékelhető ez a folyamat, a I.’.ngyar Hajó ós Darugyárban, A brigád által teljesített normaórák munkabérben egy összegben kerülnek elszámolásra a brigád részére /teljesített jó normaóra x normaóra- • v, bárról/.. Az egyéni keresetek elosztása pedig a teljesített munka- óra,és a megállapított személyi órabér alapján történik, ami azt © jelenti,.hogy figyelmenkivül hagyják, az elszámolási időszak alatt ki, milyen munkát végzett és egyénileg mennyit teljesített. Ez a , rendszer az egyenlősdisóg mellett a jogtalan előnyök és hátrányok megszerzősót vonja maga után, A dolgozókkal történt beszélgetések is alátámasztják a vállalati ösztönzési rendszer továbbfejlesztésének szükségességét. Véleményünk szerint a dolgozók számára megnyugtatóbb, ha a személyi óra- ■ bért fejlesztik, mert az biztos. Ezzel szemben a premizálásnál és az utólagos jutalmazásnál osaknem minden esetben megtalálható a szubjektív elem, ez visszahúzó erőként hat a megfelelő eredmény elérésében, F/35o7/l969 > t L zi fi *áűt
