1969. április 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
181
I- a szakszerű és rugalmas szerelő és karbantartó apparátus segítségével fenntartott magasfoku üzembiztonsággal. A gépköltségek elszámolásának megfelelően megválasztott rendszere ösztönzi a gépki- használást. A megállapítás illusztrálására Ismertetjük az elszámolás két rendazorót. a. / A vállalatnál jelentkező összes - épitési munkahelyi, ipari termelő üzemi, központi - gépköltségnek valamilyen kulcs - többnyire termelési érték - arányában történő szétosztása. b. / a költségviselő - ipari üzemi, épitési munka - helyen felmerült tényleges gépköltség kiterhelése. Az a. , jelű rendszer a termelő helyet nem lelkesíti, jobb kihasználási mutatók elérésére nem sarkallja, mert az elért gazdasági eredménytöbblet nála csak közvetve és csekély mértékben jelentkezik. A termelőhely esetleges kritikáját a gépészet vagy a központi irányitás felé többnyire semmi sem váltja ki, mert a saját érdekeltség foka rendkivül alacsony. A gépek a termelőhelyeken clfekszenek. A b., jelű rendszer esetén a munkahely igyekszik szabadulni a számára terhet jelentő géptől, azt csak addig használja és tartja, amíg éppen feltétlenül szükséges, mert ezt követően már csak ront a termelőhely eredményén. Ez utóbbi esetben a fölös , gépek túlnyomó része a központi géptelepre kerül vissza. Ez előnyös a javitás, ellenőrzés, megőrzés szempontjából, továbbá az optimális gépesitési szint megállapításához több segítséget ad a vállalatok illetékesei számára. •' I • 7 a. / Gépkezelők továbbképzése. ;rá rá ” • d ■ A gépkihasználás növelésére fokozni kell a kezelők és a használók szakmai színvonalát és technikai ismereteit. A legtöbb vállalatnál a gépkezelők oktatása valamilyen fokon folyik, ez azonban sem mennyiségi, sem minőségi tekintetben nem elegendő. A gépkezelők kiválasztását nem az idős, technikailag képzetlen és egyébként lét - számilag sem elegendő segédmunkás állományból kell megoldani, hanem a technika iránt erősebben érdeklődő és ilyen irányú alapképzettséggel rendelkező, fejlődésképes, iskolázottabb fiatalok - fiuk és lányok - közül. E tekintetben a jelenlegi házi tanfolyamok rendszerét át kell értékelni és az ipari tanulóképzést kell korszerűsíteni a szakmai, szociális és bérezési körülmények javításának utján. Ezen keresztül kell biztosítani a megfelelő létszámot, mert sem a közelmúlt,sem a jelen nem megnyugtató. A közel hétezer, épitőmunkást foglalkoztató fővárosi tanácsi épitőipar évi 10-24 építőgépész ipari tanulója nem biztosítja a mennyiségi utánpótlást. Gondoskodni kell a meglevő gépkezelő és szerelő állomány, továbbá a gépeket használó-kiszolgáló dolgozók szakmai ismereteinek fejlesztéséről. Az üzemeltetésre vonatkozó ismeretek nem rekedhetnek meg a balesetvédelmi ismeret-minimum szintjén, mert uz számtalan korlátozásával a gépek használatára nem ösztönöz hatékonyan. " W /f&i “ J í .
