1968. szeptember 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
301
í- 5* a természetes megoldástól, amely korábban mégis bizonyos szükebb körben kialakult, hogy as épület tulajdonosának érdekében állt azt gazdaságosan, szakszerűen és korszerűen fenntartani cs az ezt végző vállalkozónak vagy munkát vállalónak érdekében állt ilyen munkát vállalni. Az uj mechanizmus ettől nem távolodhat el, csak közeledhet, úgyhogy én ebben látom a probléma lényegét és egyetlen konkrét javaslatom az volna inkább kérdésként, hogy egy ilyen probléma, amelyet a lakossá nagy része, állitom, hogy szenvedő alanyként érzékel, nem alkot-e tanácsülési kérdést és nem kellene-e valamilyen formában vagy megfelelő előkészítéssel vagy alkalommal tanácsülés elé vinni. E In ö k: Nincs több észrevétel. Elvtársak! Körülbelül három témakörben folyt itt a vita. Az első a tanácsi épitőipari vállalatok részvétele a lakóházak felújításában. Azt hiszem, hogy itt a 3. oldalon az az éves kimutatás, hogy összesen mennyit produkáltak a vállalatok, az mindig az adott év árain szerepel. Ha ezt igy vesszük, akkor a következő érdekes dolog derül ki. 1963-hoz viszonyítva 1967-ig 7.4 %-kal termeltek többet a saját kimutatásuk szerint. Ezen belül 1963-hoz viszonyítva 23 %-ról 30 %-ra nőtt az idegen, tehát nem tanácsi szervek építkezése, 3.4 %- kai csökkent a lakóház felújítások részaránya, tehát mindkét tendencia pontosan azt mutatja, hogy valamiféle erőteljes visszaesés van. A forintösszeg semmiképp sem alkalmas arra, hogy a tevékenységet kimutassa, mert ugyanakkor az 5. oldalon kiderül, hogy forintra vetítve az egy munkahelyen elért napi átlagos termelés 51*7 %-kal nőtt és ez nem azért következett be, mert a gépesítés javult, hiszen a jelentés éppen arról szól, hogy a gépesités áxt mértéke nem felel meg a © -J * i -■ •'4SJ0J&
