1968. szeptember 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
302
r jövedelemnek, tehát feltételezhető, hogy az egy munkahelyre jutó napi átlagos termelés ilyen megugrása bizonyos mértékig vagy nagymértékben az árak mozgásával van összefüggésben. Ha viszont nem azzal áll összefüggésben, akkor nem áll a jelentésnek az a tétele, hogy a gépesítésben lemaradás van. Dávid Fbxkhk István: Elnézést kérek, a gépesítés lemaradása egy relatív tényező. Foglalkozunk az 5. oldalon a gépek beszerzésének kérdésével, ahol kimunkáltuk azt, hogy milyen időszakig milyen értékű géppark állt a tanácsi építőipar rendelkezésére, ebből lehet látni, hogy 1964 és 1967 között mintegy 46,800.000 forint értékű kisgépet vásároltunk és a jelenleg meglévő gépparfr 50 %-át 1964 óta szereztük be, tehát óriási mértékben fejlődött a tanácsi építőipar gépesítése, de még mindig nem elegendő ahhoz a szinthez, amilyen " xJé igényt velünk szemben támasztanak. E 1 n ö k: De ez nem cáfolja meg azt, hogy az egy főre jutó átlagos egynapi termelés emelkedés nem száz százalékig a gépekből adódik. Amikor a 3. oldalon lévő statisztika azt mutatja, hogy 880 millióról 945 millióra ment fel a termelés, ebben az ármozgás is szerepet játszik. Dávid István: Az 1963. és 1967. évek között nem játszott szerepet, mert 1959-től 1968. január 1-ig egy azonos árszinten számolt az építőipar, t Elnök: Akkor még egy lépéssel továbbmegyek. 7.4 %-kal j nőtt az össztermelés, 30 millióval lépett be 1964-ben as a bizonyos különleges vállalat, amely 3.4 %-át jelenti az 1963-as termelési színvonalnak. Ha ezt levonom a 7.4 %-ból, akkor összesen 4 %-kalb emelkedett a főváros egész épitőipari termelési volumene, ami nem nevezhető öt év folyamán a kapacitás fejlődésének. A kapacitás tehát nem fejlődött, 1 xmm i i- 59/a I '
