1968. március 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

123

"l\ I minősítjük, hiszen kötelező továbbképzés korábban is volt, Nem ez az uj tehát benne, hanem az, hogy abból az elvből indul ki, hogy a tudományos és társadalmi élet állandó fejlődése megkövete­li, hogy a felnövekvő ifjúság oktató+nevelő munkájában kulcsszere­pet játszó pedagógusok továbbképzését ne a pedagógusok szubjektu­mának függvényébe, hanem munkájuk követelményrendszerébe helyezzük és bizonyos időszakonként igen is, irjuk elő. Ez az időszak lehet 6 vagy lo év. Úgy tudom, hogy az országos továbbképzési terv elsősorban lo évi keretben gondolkodik, mert a vidéki pedagógus- tömeg továbbképzésének a megszervezése és lebonyolítása nyilván kedvezőtlenebb feltételekkel megy, mint a fővárosban. A 6 éven va­ré” lóban lehet vitatkozni, mert ugyan)úgy lehetne 7 vagy 8 év. Nem ez a döntő. Ezzel együtt helyes kikötnünk valamilyen ciklus mellett azzal a céllal, hogy egy bizonyos időszakon belül minden pedagógus saját szaktárgyában, valamint általános elméleti társadalomtudomá­nyi témákban olyan továbbképzésben részesüljön, amelyben uj isme- retekhez jut és műveltségi színvonala emelkedik, nem tőle függően, hanem munkája végzése követelményeinek keretében. Azt hiszem, hogy ez feltétlenül helyes törekvése az előterjesztésnek, mert mindazok a határozatok, amelyek akár tanács­it léseinken, akár YB-üléseinlcen az oktató-nevelő munka színvonalát érintették, nagyon szoros összefüggésben vannak azzal a pedagógus­sal, aki munkáját gyakorlatilag végzi. Azt hiszem, hogy egyetlen pedagógusra sem sértő, ha azt mondjuk, hogy jelenleg és már hosszú évek óta a pedagógus pályára, a továbbtanulásra nem a legkiválóbb réteg jelentkezik. A pedagógus tehát nem az a társadalmi réteg lesz az^értelmiségen belül, amelyben a korábbi tanulmányok, vagy a továbbjtanulás iránt olyan ösztönös vagy tudatos igény van, amely tehát az önkéntesség elve alapján maximálisan kielégítheti a mi kívánságainkat. Az, hogy nem a legkiválóbb leendő értelmiségi réteg választja ezt a pályát, aláhúzza, hogy ennek a rétegnek a műveltségét gazdagító rendszeres továbbképzésről központi keretben és kötelező erővel kell gondoskodni, és azt hiszem, hogy ez bizo­nyos fokig nagy előrelépést jelent. A javaslattevők természetesen hisznek abban, hogy az eddigi továbbképzési rendszerhez képest ez a legjobb. Hisznek tehát abban, hogy ennek bizonyos esetleges fej­lesztésével és módosításával egy állandó rendszert alakíthatunk ki, amelyet ezzel együtt magam is elégségesnek tartok ahhoz, hogy ha a VB elvileg elfogadja, egy ciklust alakitunk ki, amely lehet 6 éves. ___rz______I i hm. *»*■ '„mm- 22 ­m t

Next

/
Oldalképek
Tartalom