1968. március 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

124

I » *.«.»** mm ■ fa ’ - v^ÉfiHHHP 1 Ennek azért van jelentősége, mert a pedagógustársa­dalom továbbképzésének az ütemezését egy bizonyos időkeretben kell megtervezni. Az bizonyos, hogy 3-4 év múlva kivánatos lesz egy VB- vita arról, hogy az 1969-ben bevezetett uj továbbképzési rendszer­nek, különösen pedig az 1./ pontban realizált továbbképzési rend­szernek milyen eredményei vannak. Természetesen bizonyos további finomítás is elképzelhető, amelyet én elsősorban tematikában sze­retnék, nem pedig a rendszer egészének a megváltoztatásában. Nyil­vánvaló, hogy egy ilyen, főleg kötelező erejű továbbképzésnek a vonzerejét és lehetőségét színvonala szabja meg. Akkor lehet értel­me, ha nem az történik, amit Bukta elvtárs úgy fogalmazott meg, hogy az oktatónak kh. azonos ismeretei vannak a hallgatóval. Ezért talán még külön is érdemes aláhúzmi, hogy az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetemmel nem olyan értelmű tárgyalásaink voltak, hogy ők be­kapcsolódnak, hanem a szaktárgyak elméleti vagy tudományos vonatko­zásainak az előadását kifejezetten az egyetemi előadói karra kiván­juk bizni. Hogy adott esetben kikről lehet szó, az a téma függvénye, de mindenképpen biztositani kívánjuk, hogy az előadó a szakterület­nek a kiválósága legyen, A shinvonal ebben az esetben feltétlenül biztos itható. Úgy érzem, hogy az volna kivánatos, ha a VB el tudná fogadni azt a koncepciót, hogy az eddigi ösztönös, a műveltséget nem is alapulvevő, a tudományos továbbfejlődésre kevés hangsúlyt tevő továbbképzési rendszer helyett a kötelező jelleget,különösen a komplex gyakorlati szeminárium kapcsán tekintse kívánatosnak és fogadja el azt a törekvésünket is, hogy a kötelezővé tétel mellett egy bizonyos irányú vizsga lehetőségét is hangsúlyozzuk, mert az anyagból kiderül ugyan, de mégis aláhúznám, hogy az előrelépés nem lenne automatikus a tanfolyam elvégzésével, mert a továbbkép­zésben való részvétel a cikluson belül kötelező ugyan, a vizsgára bocsátásnak azonban bizonyos feltételei vannak, azzal összefüggés­ben, hogy a műveltség gazdagítása vagy bizonyos ismereteinek elsa- [ játitása önmagában még nem garancia arra, hogy az illető majd an­nak alapján tevékenykedik. A vizsgárahocsátásnak tehát olyan fel­tétele lenne, hogy a továbbképzésben való részvétellel és a koráb­bi, ill. a jelenlegi iskolai oktató-nevelő munka minősítésével együtt az igazgató javasolja a vizsgára bocsátást, és a vizsga /12Ji L -J

Next

/
Oldalképek
Tartalom