1965. október 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
33
m •j * A Fővárosi Területi Munkaügyi Döntőbizottság főfeladatát r.z I. fokú munkaügyi döntőbizottságok határozatai ellen benyújtott fellebbezések elbírálása képez-i, E tekintetben a Munka Törvénykönyvének módosítása igen jelentős változásokat hozott, amennyiben hatáskörünket nagymértékben kiterjesztette. Jónéhány olyan ügycsoport melyekkel korábban a bíróságok foglalkoztak, 1965, január 1 óta hozzánk tartozik. Ilyenek egyrészt a fegyelmi ügyek, másrészt a vczetőállásu és az u.n. magasabb vczetőállásu dolgozók, a kisipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek, valamint a magánmunkáltatók alkalmazottai munkaügyi vitáinak II. fokú elbírálása. A módosított rendelkezések következtében tehát jc-lenleg - három munkaügyi vita - csoporttól eltekintve, melyeknek elbírálása II. fokon még ma is a bíróságokra tartozik - minden munkaügyi vitában a Területi Munkaügyi Döntőbizottságnak kell II. fokon és végérvényesen döntenie. Ez azt jelenti, hogy határozataink jogerősek és végrehajthatunk, ellenük további rendes jogorvoslatnak helye nincs, azaz nem lehet most már - úgy mint korábban - a bíróságokhoz fordulni, csupán az ügyészi szervek támadhatják határozatainkat - törvénysértés esetén - óvási indítvánnyal, továbbá néhány kivételes esetben van helye uj eljárás kezdeményezésének. Hatáskörünk kibővítése természetesen az ügyforgalom megnövekedésével járt. Az első félévben összesen 4,159 fellebbezés érkezett be, mégpedig nem is egyenletes ütemben, mert a kezdeti bizonytalankodások után az I, fokú szervek valójában csak az első évnegyed végén kezdték meg érdemi munkájukat, miért is például a február havi 4o3-as beérkezés március hónapban már 797-re emelkedett és ez a szint azután lényegében továbbra is megmaradt. Ilyen ügyforgalom mellett egy-egy munkaügyi döntőbírónak havonta átlagban, mintegy 12o üggyel kell foglalkoznia és egy-egy ügy tárgyalására az adott lehetőségek közepette 2o-25 percnél több nem jut. Már pedig jónéhány ügyben - melyek a dolgozók szempontjából különösen jelentőség- teljesek - lényegesen több időre volna szükség, a megnyugtató elbíráláshoz. Gondolunk itt eiősorban a fegyelmi ügyekre, a kártéritési vitákra, a munkaviszonynak alkalmatlanság elmén történő megszüntetésére ós az áthelyezéssel kapcsolatos munkaügyi vitákra. Ezeknek az elbírálása okozza ugyanis a legtöbb problémát. Rendszerint bonyolult tényállasuk miatt, a megnyugtató döntés érdekében kiterjedtebb bizonyítási eljárást kell lefolytatnunk, tanukat kihallgatnunk, okiratokat beszerezni és emiatt többszöri tárgyalásra is szükség van. Ráadásul éppen ezek az ügyek érkeznek be a legnagyobb számban, és o- kozzák igy a legtöbb gondot döntőbiráinicnak. ! ....................... i ■Mm >
