1965. június 23. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
199
i központi kérdés, amiből ki kell indulni. Akármit akarunk csinálni, akármihez akarunk hozzáfogni, állandóan és szükségszerűen bele fogunk ütközni ebbe a problémába. Ebből kétféle kiöt van. Az egyik az, hogy a fővárosi tanács végreha jtóbi zot tságánaic elnöke ebben a vonatkozásban is megfelelő súllyal képviselje a mi fővárosi - nem elszigetelt - érdekeinket akkor, amikor ilyen kérdések a kormányzat előtt szóbakerülnek. Hadd mutassak rá egy konkrét tényre. Az anyaghoz kapcsolt melléklet értelmében nekünk 5519 férőhelyünk van. Ebből közel 500 férőhely pillanatnyilag nem üzemel, tehát marad kereken 5000 férőhely. Az 5B00 férőhelyen több, mint 2000 vidéki illetőségű gyermek van. Ugyanakkor budapesti gyermekek is kerültek vidéki gyermekvédő intézményekbe, - ezeknek a zöme azonban nevelőszülőknél van elhelyezve. Ez azt jelenti, hogy mi országos feladatokat is ellátunk. Sós elvtársék kimutatták az ifjúságvédelmi állomással kapcsolatban, hogy abból a néhányezer gyermekből, akikkel a rendőrség foglalkozik, 43 százalék vidéki. Hangsúlyozom, hogy olyan gyermekekről van szó, akiket nem terhel bűntett, hanem ezekkel kapcsolatban a rendőrség Araiamelyik nevelőintézetbe való irányítás feladatát, éo esetleg bizonyos szociálpolitikai feladatok elvégzését látja el. Ezek a problémát természetes módon jelentkeznek, éppen Budapest központi fekvésénél, vonzóerejénél fogva. Az Aszódról megszökött gyermekek éppen úgy, mint a Békés megyéből elcsarargo^t gyermekek iránya Budapest. Ha ezt a két tényt egymás mellé helyezem, akkor ezekből is kiviláglik, hogy a főváros a maga gyermekvédelmi feladatait csak akkor tudja ellátni, ha ehhez az országos beruházásokból megfelelő helyet kapunk, vagy azokból megfelelő arányban részesedünk. A 3104-e8 rendelet értelmében az összes javltó- nevelőintézeteket át kell adni a művelődésügyi minisztériumnak. Ez gyakorlatilag megtörtént. Ebből a fővárosnak közvetlen haszna csak akkor lehetne, ha az országos keretből kapnánk olyan intézetet, amelyben el lehetne helyezni azokat a 12-14 éves gyermekeket, akik már 5-8, vagy 30 KÖZÉRT üzletbe betörtek, de mivel 14 éven aluliak, velük szemben büntető eljárást nem f/j j j----------------------------------------------------------------------------------------- J-mm ' J
