1964. december 9. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
71
■ í i 4- 54 A vizsgálati részhez csatolt táblázatok adataiból megállapítható, hogy az utfelszini villamosvonalak a Belvárosban telitettnek minősíthetők, a férőhelykinálat növelésére egy- egy vonalon belül lehetőség nincs. - Hasonló a helyzet az autóbuszközlekedésben is, ahol a csúcsban ma már az osztott megállóhelyek sem képesek a jelenleginél lényegesen(több jármű fogadására. A belvárosi tömegközlekedési hálózat legforgalmasabb vonalain a kapacitás telitett. Ugyanakkor a sebességmérések, valamint a követési időre vonatkozó mérések azt bizonyítják, hogy a gépjármű-forgalommal telitődő útvonalakon a tömegközlekedés sebessége csökken, ezért változatlan szállítóképesség biztosításához is egyre több járműre, forgalmi személyzetre van szükség, ami az üzem gazdaságosságát rontja. A hálózati és forgalmi körülmények mérlegeléséből egyértelműen megállapítható, hogy a fővároshoz, annak városközpontjához illő magas-szinvonalu tömegközlekedés két jellemzője: a gyorsaság és a kényelem a Belvárosban hiányzik. A gyorsaság a tömegközlekedésnek az utfelszin-forgalomtól való függetlenitését; a kényelem, a zsúfoltság felszámolását, valamint az állomások, illetve megállóhelyek jó megközelíthetőségét kivánja. E követelmények a Belvárosban csak a földalatti gyorsvasúti hálózattal elégíthetők ki. A városi tömegközlekedés fejlesztésének alapvető célja,hogy a lakosság utazással töltött ideje /az un. eljutási idő/ minél rövidebb legyen. A belvárosi gyorsvasúti hálózat vo- x natkozásában ennek érdekében: a/ egymást átlapoló, átfedő vonalak hálózatara van szükség /tehat a vonalak ne egyetlen átszálló állomásában keresztezzék egymást/5 b/ a földalatti hálózaton többviszonylatos üzemet célszerű lebonyolítani; . , L i ' uéPUMMP
