1964. szeptember 30. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
248
i ! i- 42 ság, a XVII. kerület Tanácsa és a XVII. kerUleti pártbizottság, megnyugtathattam volna a lelkiismeretemet azzal, hogy ilyen körülmények között kár a dologhoz hozzászólni és elfogadom a javaslatot. Az késztetett azonban felszólslára, hogy most az első esetben vetődik fel itt egy téma, amely más vonatkozásban is fel fog vetődni. Nagy-Budapest kialakiaz tásakor túlléptük azt b elvet, hogy csak azokat a területeket kell idekaposolni, amelyekben a városias kialakításnak a magva már megvan, mert olyan területek is kerültek Budapesthez, xoiBljEk amelyek világosan falvak,és falusi jellegük belátható időn belül, legalábbis olyan távlatban, amilyenbe mi nézhetünk, nemigen fog megváltozni. Ennélfogva kétségtelenül fel- . * vetődik az a kérdés, hogy ezek a rendezési torvek illetőleg ez a beépitési koncepció hogyan alakuljon. Mindez annyiban vonatkozik a XVII. kerületre, hogy ott iq van két olyan terület, elsősorban Rákoscsaba és talán Rákoskeresztúr bizonyos része, amely falusi jellegű és talán ilyen is marad egy jó darabig, Rákoshegy és Rákosliget pedig városi jellegű. Az a körülmény, hogy Rákosliget és Rákoshegy egyenesen városias jellegű fejlődésnek indult, volt az oka annak, hogy még az eredetileg nem túlzottan falusias területek bevonásával történt elgondolásban állást foglaltunk a Rákosoknak Nagy-Budapest területébe való bevonása mellett. Most miről van szó? Arról, hogy a városias jellegű kiala- kitás feltételez bizonyos sűrűbb együttlakást, mert azokat a közintézményeket, közmüveket különösen, amelyeket hatásukban mindenki igényel, főleg ilyen helyeken lehet megvalósi- ^ ^ tani, csak a tömörebben lakott területeken lehetséges a I ^ i * - » wmP**
