1964. április 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
83
I i- 57 Egy ‘ .yen nagytömegű szeméthegyen a szervesanyagok Lebontása majdnem teljesen anaerob módon ment végbe. Ez bűzös ro: adassa. járt és emiatt, valamint nyáron a tegyek. mii- llárdja.l tó.l i egész éven á' pedig a patkányok vlég.iólátói sokat s ^nvedett a,- , dő.Kc.c <-<■: e. er; a kornyéken megtelepedett lakos ,-iág. 1945-ben, a földreform során az 500 holdas cél- birtok is felosztásra került.:/ A kísérletek egész sorára azért is volt szükség, hogy a szemét minősége, összetétele, a lerakás mennyisége, a külső hőmérséklet, a takaréanyag vastagsága és minősége stb. milyen módon befolyásolja a lerakásnál lejátszódó folyamatokat, azonfelül, hogy maga a lerakás egészségügyi szempontból nem jelent-e veszélyt. Az 1954, júliusában végzett kJsér.letsorozat egyikében az alapanyagot képező szemét 38.5 % nedvesség, 29.7 % szerves- anyag és 31-8 % hamut tartalmazott. Mechanikailag szétválasztva a 2.0 mm-en felüli frakció 49 %-ban volt képviselve ebben a prizmában. Ezt letakartuk 35 cm-es agyagos földréteggel, mig korábbi kísérleteinknél 25 cm salakot használtunk fedőrétegül. IJgy a kémiai, mint a mechanikai összetételből, azonfelül a lerakás időpontjából is látható, hogy a lerakás, a büzképződés és a maga.-; szervese ryögta rtalom szempontjából a legkritikusabb volt. Ennek dacára a prizma és kornyéke, légy- és büzmentes volt. A próbaierakás hőfoka már másnap felszökött 48 G fokra, harmadnap 58 C fokra és ez a hőmérséklet csökkenő tendenciával 5 hónapig volt észlelhető, csak november végén esett le 30 C fokra, azontúl pedig fokozatosan kezdett kihűlni. A folyamat végén a szemét teljesen elvesztette jellegzetes és nem kívánatos szemét küllemét, lassan átalakult.barnás színű televény földdé. Természetesen a benne lévő nagyobb fém, üveg tárgyak változatlanul megmaradtak az előzőleg ki nem válogatott ‘szemétben. Ennél a kísérletnél megállapítható volt, hogy nem tanácsos túl vastag, 35-‘40 cm-es kötött, agyagos földet takaróanyagul használni. Túl vastag kólót. (, takaróanyag esetében a levegőigányes baktériumok nem fejlesztenek hőt és könnyen megsemmisülnek. A fentiekből látható, hogy a fedőrétegnek kettős szerepe van: egyrészt át kell engedni a baktériumok életműködéséhez elengedhetetlenül szükséges levegőt, másrészt megköti, adszorbeálja a baktériumok életműködése, a hum.if ikálódás következtében keletkezett bűzös gázokat. Ezek közül bennünket legjobban a legnagyobb mennyiségben jelenlévő szerves kötésű, szénből keletkezett széndioxid, illetve metán érdekel. Ha túlméretezett, vagy vastag takaróréteggel befedett, rosszul szellőzött prizmákba rakjuk a nagy szerves- anyagtartalmu és igy meglehetősen nagy elemi széntartalmu szemetet, pl. a nyári szemetet, akkor a megfelelő levegő hiányában elképzelhető, hogy a széndioxid mellett metán is keletkezhet. A takaréanyag vastagságát illetően a hazai kísérletek során 15-30 cm-es jó szellőző fedőréteg felel meg a legjobban a célnak. Takarórétegül igen jól bevált nálunk 1278/Sz. ciMB ff v • ■/» , . _____________________ .___________________________ v _ _ _ _____________________________ ■
