1964. február 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
169
Kérdést tesz fel: Mekis József. Hozzászólók: Gyalmos János, Mekis József, Perényi Imre, Sós György, Csikesz Józsefné, Molnár László, Köböl József, Bondor JÓZBef, Kisléghy Imre, Kovács Béla, Pesta László. Előadó szóbeli kiegészítésként az előterjesztett határozati javaslat 4./ pontjának a törlését és helyette a következő szöveg elfogadását javasolja: "A Végrehajtóbizctüság utasítja a gazdálkodó szakigazgatási szervek vezetőit, gondoskodjanak arról, hogy a felügyeletük alá tartozó vállalatok a munkaerőhelyzet megjavítására - a Végrehajtóblzottaág elnökének külön intézkedése alapján - készítsék el az 1964. évre vonatkozó intézkedési tervüket. A szakigazgatási szervek vezetői biztosítsák, hogy a vállalati intézkedési tervek az előírásoknak megfelelő tartalommal március 31-ig elkészüljenek és azok végrehajtását rendszeresen ellenőrizzék. Előadónak a kérdésre adott válasza után Gyalmos János a határozati javaslat 3./ pontjával kapcsolatban tesz észrevételt. Helyesnek tartja annak elvként való kimondását, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben kell az általános gimnáziumi képzé3 rovására növelni a szakközépiskolák számát, ennek azonban feltételei vannak. Mekis József:a ■«nfca*rőhe%vze*.belső feszültségeivel foglalkozik. Véleménye szerint abban az esetben, ha jobban gazdálkodnának, vagy jobban fegyelmeznék a munkavállalókat, változtatnának a munkakörülményeken, akkor javítani lehetne ezeken a dolgokon. Kéri, hogy a Végrehajtóbizottság a munkaerőkérdésben ne tegyen most előterjesztést a kormányhoz, tekintettel arra, hogy a közeljövőben illetékes pártfórumok tárgyalják ezt a kérdést, amely a tanácsi munkaerőproblémákat is felveti. Kéri, hogy az ipartelepítésekkel kapcsolatban a főváros jobban álljon ellen, mint jelenleg. Azt kellene elérni, hogy ne a fővárosban lévő anyavállalatokat fejlesszék, hanem a vidéki telepeket. Perényi Imre megállapítása szerint a budapesti munkaerőhelyzet jelenlegi állása nem utolsó sorban abból adódik, hogy az ipari decentralizációt nem lehet a kívánt ütemben végrehajtani. A továbbiakban az ipar kategorizálásának kérdésével foglalkozik. Végezetül felveti, hogy valamiféle politikát kellene folytatni az % állami, a helyi tanácsi és a szövetkezeti ipar között, mert jelenleg az a helyzet, hogy a szövetkezeti ipar - ahol sokkal kedvezőit a dolgozók anyagi helyzete - elvonja a munkaerőket. Sós Qyörgy ss I f- 2 - I
