1963. november 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

166

dorlást megakadályozzuk. Tehát* ezek is hozzátartoznak ahhoz, hogy az építőipar helyzetét alaposan meg kell nézni, és fel kell lépnünk azokkal a dolgokkal szemben, amelyek az elvándorlást lehetővé teszik. Néhány hozzászólás érintette az épitőipar és a Házkeze­lési I ,azgatóság problémáit. Nekünk a fővárosi Tanács speciális hely­zetét is fel kell vetnünk az Építésügyi Minisztériumban. A Parlament­ben az egyik vidéki képviselő szóvátetto, hogy a tanácsi építőipari vállalatok anyag-ellátása rosszabb, mint az állami építőipari válla­latoké. Az erre kapott válasz az volt, hogy nem rosszabb, mert az irányitó szervek nem tesznek különbséget az állami és a tanácsi épí­tőipari vállalatok között. Az érv, ami emellett elhangzott,az volt, hogy az éves beruházások egész anyagszükségletét országos szinten a Tervhivatal a népgazdaság rendelkezéséi*© bocsátja. Ha ezt a tények tükrében vizsgálom, akkor kiderül, hogy ha megállapítják, hogy az 1964. évi beruházásokhoz 2o millió tonna cementre van szükség, akkor, 2o millió tonna cement a népgazdaság rendelkezésére áll, - viszont a valóságban az történik, hogy ennek az adott és meglehetősen kor­. Mft- p látozott keretek között rendelkezésre álló anyagi/szétosztása scrán minden, a szétosztásban szereplő szerv tartalékol valamilyen mennyi­séget. Ebből következik, hogy építőiparunk nem kapja meg az arra a félévre általa igényelt mennyiség száz százalékát, hanem csak 51 szá­zalékát, és a 41 százalékot megszerzi valahogyan. Ehhez hozzátartozik az is, hogy Trautmann elvtárs, a né^yszemközött feltett kérdésre, azt a választ adta, hogy el tudja képzelni, hogy amikor egy TÜZÉP vállalat szétoszt bizonyos építő­anyagot és jelentkezik nála egy állami és egy tanácsi vállalat, ós ha kiderül, hogy a kettőnek az együttes igényét nem tudja kielé­gíteni, akkor az állami vállalat igényét kielégíti száz százalékig, a tanácsi vállalat Igényét pedig csak 5o százalékig. Viszont a hely­zet az, hogy a TÜZEP vállalat teljesítette feladatát, mert szétosz­totta a rendelkezésre álló építési anyagot. Ez azt bizonyltja, hogy egy elv egymagában nem sokat ói* addig, amig a gyakorlatban KB is nem érvényesül. Ez is olyan téma, amit nekünk fel kell vetnünk. Bondor József* Az a baj, hogy' a TÜZÉP vállalatok csak a magánszektornak adhatnak el épitési anyagotI Elnök* Akkor rossz példát mondtam, - de egyébként teljesen mindegy, hogy melyiket mondom, mert annál a vállalatnál történik ez, amelyik elosztja az épitési anyagot. A lényeg az, hogy-re----------------------------7----------------. 1 I- 18 ­rá •

Next

/
Oldalképek
Tartalom