1963. november 13. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
165
■ 17 - i ©gyszerűen tudomásul venni azt, ami van. Egyetéi'tek Bondor elvtárssal aboan, hogy nem lehet belenyugodni abba, hogy ennyi ós ennyi kapacitás áll rendelkezésünkre,- és vége. Ezzel a kapacitással sem a lakásproblémát, sem a város- fejlesztési problémákat megoldani nem lehet. Itt van a második dolog, ahol nekünk erőteljesen kell fellépnünk, ós nem lehet belenyugodnunk abba, hogy ezek az adott keretek 1964—re - ós ezt tudomásul vesszük. Az én véleményem az, hogy ameddig módunkban van vitatkozni a koretek felett, addig a lakás-keretszámok felemelése tekintetében vitatkoznunk kell. Ha mi itt húszán titokban meg is állapodunk abban, hogy amennyiben 4642 lakást kapunk, altkor kénytelenek vagyunk ezt tudomásul venni, - azonban érzésem szerint akkor, amikor a l’ervliivatallal tárgyalunk, ki kell nyilvánítanunk, hogy a 4642 lakás nem elég, mert 564o-re van szükségünk. Azért kell ilyen szemlélettel fellépnünk, mert ha csak egy darab lakást nyerünk, akkor is nyertünk valamié, - ós ezt a lehetőséget me0 kell ragadnunk. Amiben Bondor elvtárssal nem értek egyet, az talán nem is abban van,amit mondott, hanem ahogyan mondotta. Ha nem üudnánlt, hogy Bondor elvtárö kicsoda, akitor azt hihetnénk, hogy az István kórház főorvosa beszélt azokról a tapasztalatokról, amelyeket az épitőipar körül szerzett, - holott aki ismeri őt, az tudja, hogy Bondor elvtárs a főváros főépítésze, aki az épitőipar ügyeiről teljes mértékben tájékozódva van, - és ezért az ö hangulata pesszimistább, mint amilyennek lennie kellene. A tények, amiket Bondor elv- társ fölemlített, igazak, de a mi pozíciónkban többet kellene elérnünk az épitőipar fejlesztése ügyében. Lehetséues, hogy rossz példát fogok mondani, de példaképen felemlítem a mi saját tervjavaslatunkat. Tessék a tervjavaslat 55* oldalát megnézni. Itt foglalkozik a terv- javaslat a bér-alap és a létszám kérdésével. Azt látjuk, hogy minden szaki azgatási szervnél az összlótszám kisebb mértékben nő, mint a béralap. Néhány példát mondok* a kereskedelemben az összlótszám 5*8 százalékkal, a béralap százalékkal növekedik. A városrendezési ós építészeti osztályon lo.2 százalékkal növekodik az összlótszám, 15.7 százalékkal a béralap. Az Építési Igazgatóságon 4.7 százaléké nő az összlótszám ós 2*5 százalékkal a béralap. Ebből az ón logiki szerint az következik, hogy az átlagbér az Épitési Igazgatóságon ezek szerint alacsonyabb lesz, mint 1965-ban volt. Ezek szerint 1 megint von egy tervesitett elképzelés arrÖf, ami lehetővé teszi, hogy elvándoroljanak az emberek az építőiparból. Ezt viszont meg akarjuk akadályozni. Az agitáció nem clggendő ahhoz, hogy az el I I -----------------ú— j
