1960. szeptember 21. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
146
AMtt • . **..*»* .mm, * í* ’ ’ >;fe' '■ z '1 .•fefe' . fe, '■ - » ’ ' - . '■ . . ..... - % I \ Igaz, hogy méltányossági szempontnak tekintik, hogy konaánykitüntetése van, - én azonban nem javasolom. A férje számvevőségi főtanácsos volt, A másik ügy, amelyről szólni akarok í'eissmahr Béláné ügye, amely a 14. oldalon szerepel. Itt egy elvi kérdésről van \ szó, - és ha mi igy határozunk, akkor ez máa ügyekre is vissza fog hatmi. Azt mondja a javaslat, hogy a kérelmező még 1900-ban örökölte az ingatlant, és már körülbelül 30 óvej( házasságban él, tehát már az államosítás időpontjában is no ykoru volt, és mint nagykorú személyt, az apja foglalkozása után elbir'lni nem lehet. Itt az a jogi kérdés áll fenn, hogy amikor államosították az ingatlant, kinek a tulajdonában volt, - vájjon a volt tőkésnek a tulaj- i ’ leánya áánában-e, vagy nagykorú Üt tulajdomában? Ha leánya tulajdonában volt, akkor rendben van, - de ha nem,-akkor ez minden ilyen dologra vissza fog ütni, mert a leszármazottja nem tőkés, csak az apja volt az. Azt kell nézni tehát, hogy amikor államosították* a házat, akkor az a kérelmező személyének a birtokában volt-*. Ha„igen, akkor lielyes ajavaslat, adjuk vissza, - ha azonban nem volt a tulajdonában, akkor nem helyes a javaslat* mert akkor ilyen alapom x minden ilyen államosított ingatlant vissza lehet kérni. I ’l « B a r t o s : A javaslatban az vám, hogy még 1900-ban megörökölte az ingatlant! Ken dere sy Károly: A Weissmahr Béláné ügyben a kerületi tanács határozata volt szabálytalan, mert a tulajdonos ^ nem V/eissmahr Béláné apja volt, hanem maga Weissmaftr Béláné. Viszont a táblabiró az apja volt, és Weissmahrné 1900 óta volt tulajdonos, tehát a kerületnek nem állt jogában az apját elbírálni. A másik esetben, amikor a mitdnyosság gyakorlását javasoljuk a Végrehajtóbizottságnak, arról van szó, hogy 31/40-ed i 43 J i I I
