1960. június 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
69
1000 forintra. 1960. április 1.-én 1350 forintról 1430 forintra emeltük a 30 évnél régebb éta ott dolgozók fizetését. Ugyancsak április l.-ével igazságosabb, érthetőbb, a teljesitmény fokozáséra ösztönző kalauzi jutalmazási és premizálási rendszert vezettünk be. 1960. junius l.-ével a balesetek számának csökkentését célzó világosabb prémium-rendszert dolgoztunk ki. 1960. április l.-ével megszüntettük a burkolt pónzbirságolési rendszert, mert addig 48-féle cimen vehettünk el a dolgozók prémiumából birság alapján. Havi beosztást léptettünk életbe, az eddiginél fokozottabb ütemben, ami a forgalmi dolgozók általános megelégedését váltotta ki. E beosztás bevezetése után lényegesen javult a dolgozók kulturális igényének kielégítése, szociális helyzete, pihenési lehetősége. A tengiy-szolgálati időt 8 órára csökkentettük. Ugyancsak fokozatosan csökkentettük a kétrészes szolgálat számait: 16 órás keret helyett ma már 12 órás keretben végzik a kétrészes szolgálatot. Több telephelyen javítottuk a szociális ellátást, $(£gü&-he lyi eéget, gyermeküdülőt létesítettünk. Átszerveztük a kiképzési osztályt, megjavítottuk a kiképzést. Azt a túlzott centralizálást, amely a központban volt, megszüntettük. Ma már nem kell a dolgozóknak a központba bejárni előleg-és táppénz ügyekben. Nagyobb önállóságot adtunk a telepvezetőknek a dolgozók Ugyeinek-bajainak intézésében. Az állomásvezetés színvonalát is megjavítottuk: az állomások vezetői forgalora-teohnikai szempontból ma már képzett emberek. Ezek voltak azok az intézkedések, amelyeket szervezéssel bevezettünk és nagyjából ezeknek tulajdonítható az, hogy a forgalmi dolgozók összes munkaóráihoz képest 10 százalékról 8 szá- v zalékra csökkent a túlórák száma. Beszélni kell azonban a hiányosságokról ie és a tisztelt Végrehajtóbizottság segítségét kérem ahhoz, hogy a hiányosságokat felszámolhassuk, mert ez döntő mértékben már nem-csak vállalati feladat, hanem a külső szervek támogatása kell hozzá. Vizs- [ gáltuk pl. a törzsgárda kialakításának kérdését. Az elmúlt időszakkal szemben, amikor dolgozóinknak 60 százaléka rendelkezett 10-30 évi szolgálati idővel, ma az 1-5 évig terjedő szolgálati idővel rendelkezők teszik ki a dolgozók 60 százalékát. Nagyon súlyos figyelmeztetés ez arra, hogy a törzsgárda kialakítására sokkal nagyobb ^ lépést kell tenni. A 16.000 főt foglalkoztató vállalatnak évente csak 18-20 lakást tudnak adni, márpedig a törzsgárda kialakításához elengedhetetlenül szükséges, hogy dolgozóink lakásellátottságában I i rt Í- 22 L I
