1960. június 29. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
70
í- 23 V előrelépjünk, én több lakáét adjunk nekik, mert szociális és lakáskörülményeik nagyon szomorúak* Ugyanez vonatkozik a munkásszállások férőhelyeinek bővítésére. Az 5 éves tervben benne van egy 300 férőhelyes munkás- szállás épitése, de i#í*.1964. évi kezdéssel* Nagyon kérjük, hogy ha lehetséges, úgy határozzák meg az épitési keretet, hogy az építést már 1961-ben el tudjuk kezdeni és 1962-ig befejezni. Mintegy 6-700 dolgozónk vár ugyanis munkásszállási beutalásra. Többségükben fiatal, vidékiek. Egy-egy fogadóórára tömegesen jönnek hozzánk azzal, hogy albérleti lakásukért uzsorabért fizetnek, nembeszélve arról az erkölcsi kellemetlenségről, amelyet egy albérletben egy fiatal vádéki lánynak el kell viselnie. Pokoznunk kell a szociális építkezések Ütemét* elengedhetetlenül^szükséges a telepeken mosdók, öltözők létesítése. Kivetették az Ulőkalauzi rendszernek a villamosokon való bevezetését. Kérjük, hogy újra tűzzék napirendre ezt a kérdést, éppen az Autóbuszüzem tapasztalatai alapján. Kalauzi létszámhiányunk ninos kiküszöbölve. A túlórázások csökkentése miatt feltétlenül számolni kell az átlagkeresetek csökkentésével. Pélő, hogy a tyuk éa a tojás elmélete alapján ha csökken a dolgozóknak a túlórája, akkor kearesete is csökken, fiz ujabb hatalmas fluktuá/VTA * Í/\a £~ f * cióhoz vezet, amelyet azután.tülőrával lehet pótolni, a kör tehát bezárul. Az a kérésünk ezért a Munkaügyi Minisztériumhoz, vizsgálja meg annak lehetőségét, hogyan lehetne megvalósítani a következőket: Kgy fŐ kiképzése 2000 forintba kerül. Könnyen ki v lehet számítani, hogy a forgalmi dolgozók közül évente 3.000 dolgozónak az eltávozása a népgazdaságnak hány forintjába kerül. A fluktuáció megszűnésével tehát az eddig ide fordított összegeket a bérek rendbehozatalára lehetne fordítani. Meg kellene vizsgálni továbbá a következőket: K OCj i _ A többmilliós értékű jármüvet vezető CSESa* BSá még a prémium beszámításával sem keres többet, mint az a segédmunkás, aki anyag- mozgatást végez egy gyárban. Többmilliós érték és többszáz embernek az élete van rábízva és még csak szafcositva sincsen. Kocsivezetőink nem mondhatják el magukról, hogy szakmunkások, pedig nagy lélektani x hatása volna annak, ha szakmunkásoknak mondhatnák magukat. Ma ugyanis betanított munkásokként kezeljük őket. Ha figyelembe veszzük, hogy . az UV-kocsik vezetése ma már müszertechnikusi képzettséget igényelne, l — ta » », .mm
