1960. május 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
60
intézet. Meg kell nézni, vájjon elbirja-e a 18 vagy 20 orvos, -mert különben az az elv, amelyet a betegek érdekében meg akarunk valósítani, hogy egységesen és jobban lássuk el őket, a végén még visszíelé fog elsülni, métát a körzeti orvos képtelen 1q3z érdemben egy-egy beteggel foglalkozni! Az elv, a rendszer helyes, de a végrehajtás során alaposan fel kell mérni, hogy mit bir el egy-egy rendelőintézet, mert különben ezzel a helyes szervezeti formával az ellenkező eredményt érjük el, mint amit el akarunk érni# Vigyázni kell tehát a végrehajtásnál, hogy csak annyi körzeti orvost helyezzünk el egy-egy rendelőintézetben, amennyit az valóban elbír. Minden helyes elképzelésünk és minden jó szervezeti formánk is kútba esik, ha nem tudjuk meggagyarázni az embereknek, hogy miről van szó. Annakidején, amikor bevezették az uj rendszert a Vili.kerületben, sokan elégedetlenkedtek amiatt^ feogy eddig a szomszéd utcába kellett elmenniök a körzeti orvosukhoz, most pedig fel kell ülni a villamosra és be kell kutyagolni a Trefort-utcába. ügy látom, hogy nincsen eléggé megmagyarázva a lakosságnak, hogy mire jé ez az uj rendszer, és hogy ezt a lakosság érdekében csináljuk, hogy jobb egészségügyi ellátást kapjon. Ha tehát a kellő felvilágosítást nem teszik általánossá, akkor a legjobb rendszer is visszafelé sül el, nemcsak a lakosság, hanem az orvosok körében is. És ha az orvosoknak nem magyarázzuk meg, hogy miért jé az uj rendszer, akkor az orvosok is, és a közönség is ellenáll, és nem érti meg az egész dolgot. Szükségesnek tartom ezért, hogy azokban a kerületekben, ahol fokozatosan rátérünk az uj szervezeti formára, ott a tanácsok kapcsolódjanak be a dologba és a lakosság körében - akár a tanácstagi beszámolók során, akár más lehetőségek keretén beliül - magyarázzák meg, hogy miért lesz jobb az uj forma bevezetése. Kr as znai: Az egészségügyi állandó bizottság sokat foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel. A tavalyi munkatervünknek egyik legfontosabb pontja éppen a belgyógyászati osztályok túlzsúfoltságának csökkentése volt, olyan módon, hogy javaslatokkal segítsük az osztályt ennek a problémának a megoldásában. Ezt a prob- 1 lémát nagymértékben előmozdította, - ha nem is oldotta meg telj*sen-az uj beutalás! rendelet, amely a múlt év augusztus 15.-én került bevezetésre, és amelynek sok mondvacsinált hibája mellett rendkivül sok előnye Í3 van. Ez bevált a gyakorlatban, éa a lakosság is, valamint a becsületes orvosok Í3 szívesen fogadták. A rendszernek egy nem mondvacsinált hibája azonban az, hogy a rendelet a * - -I I ___ 4 - 17 - j
