1960. május 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
61
-18- j jelen formájában egyes helyeken - ott, ahol a területi elvet kisér- letképen már korábban kiépítették, hangsúlyozottan átmenetileg - bizonyos eltávolodást jelent a területi elvtől, mert egy osztály, amely eddig egy meghatározott körzetből kapott betegeket, most az egész városból, vagy legalább is Pest északi részéről, vagy déli részéről, vagy Budáról - aszerint, hogy hol van a kórház - tehát nem egy körzetből, hanem hatalmas területről kapja a betegeket, és igy a körzeti orvosokkal valé kapcsolat nem lehet olyan szoros, mint ha mindig csak ugyanazzal a körzeti orvossal állnak kapcsolatban az osztály. Ezek a körzeti orvosok be is jártak azokra az osztályokra, - és a Fodor elvtárs által említett előnyöket még hosszú ideig lehetne sorolni, minthogy fennáll még az az előny is, amely ebből a szoros kapcsolatból származik, túl azon, hogy az orvosok megismerik a betegeket, a betegek megismerik az orvost, és sokkal korábban lehet a betegek kérelme nélkül kibocsátani a beteget, ha tudom, hogy melyik körzeti orvosra bizom a beteget. így egyénileg különbséget tudok tenni, hogy ezt, vagy azt a beteget hamarabb kibocsátóm, mert erre és erre a körzeti orvosra rábízhatom, amazt pedig később bocsátom ki, mert amarra a körzeti orvosra még nem lehet rábízni a beteget a jelen állapotában, majd gondoskodom utóbb a körzeti orvos továbbképzéséről. Nem utolsó sorban pszichikailag is óriási hatással van a betegre, ha azt látja, hogy a körzeti orvos őt a kórházban meglátogatja. Túlzás nélkül lehet mondani, hogy fél-gyógyulást jelent, ha a beteg látja, hogy ő nem egy szám az SzTK-ban, hanem szívügye az illető orvosnak, aki - ime! - az ő kedvéért bejött a kórházba. Ez mind nem valósítható meg, ha viszik keresztül ezt a rendszert, amit a javaslat tartalmaz. A tanácstagi beszámolókon, a fogadóórákon, de az orvosokkal tartott értekezleteken szerzett tapasztalatok alapján is nyugodtan mondhatjuk az orvosok nevében, hogy ezt a rendszert örömmel üdvözlik az orvosok és a lakosság egyaránt, és szeretnénk, ha minél hamarabb bevezetnék azt. Ugyanakkor azonban ró kell mutatnom arra, hogy az intézetek közötti különbség felszámolására irányt kell venni, és úgy kell megoldani ennek a kérdésnek ma mág mutatkozó nehézségeit, hogy az intézmények felszerelésében, szakmai vezetésében - akár központi, akár kerületi intézményről legyen szó - mind kevesebb és kevesebb különbség legyen. Arról sem szabad Megfeledkezni, hogy ma is vannak nemcsak központi és jól felszerelt intézetekben betegek, hanem a kevésbbé jól felszerelt intézetekben is. És mi a kritériuma annak, L . J.. j
