1960. február 10. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
53
i Sós: Ebben a kérdésben a cim körül és a téma fe- körül is bizonytalanság van. Itt két dolog keveredik, és ezt nekünk tisztáznunk kell. Részben a tulajdonjogi viszonyok, részben az igazgatási szempontok keverednek, Ú3 az ezzel kapcsolatban fennálló bizonytalanságot tisztáznunk kell. A tulajdonjogi viszonyokat illetően meg kell különböztetni szocialista tulajdonban és magántulajdonban lévő telkeket. A szocialista tulajdonjogi viszonyt Í3 két részre kell osztani: van fővárosi tulajdon és van állami tulajdon. Ami az igazgatási szempontodat illeti, vagy az épitésügyi szabályzatban, vagy pedig a közlekedési és útügyi igazgatási szabályokban lehet pontosan szabályozni, hogy milyen telkeket milyen célokra le- \ hét felhasználni. A tulajdonjog kérdése ebből a szempontból a mi társadalmi rendünkben másodrendű kérdés. Teuát: elsősorban az épitésügyi szabályzat keretében, az épitésügyi szabályzaton belül pedig az útügyi és közlekedési' szabályok keretében kell megszabni, hogy mit & hol szabad építeni, - é3 ezáltal egy csomó kérdés tisztázódik, amelyeknek a tekintetében bizonytálandág van. Ilyen értelemben kell kialakitania a fővárosnak a telekpolitikát, - é3 nemcsak a fővárosnak, hanem egész társadalmi rendünknek - hogy senki 3em tarthasson a birtokában olyan telkeket, amelyek a szabályok szerint állami tulajdónban vannak, hanem azokat a le célszerűbben kell felhasználni. Tehát inkább igaz atá3i szabályok pontos meghatározásáról lenne szó, mert - ismétlem - a tulajdonjog kérdése csak masodrend-ü dolog. \ Perényi elvtárs azt mondta, hogy helyes az a törekvés, amely szerint a telkek árát magasabban kell megállapítani, - egyrészt azért, hogy ha az állam, vagy a főváros elad telkeket, akkor azokért több bevétele legyen, másrészt pedig azért, hogy felesleges módon ne igényeljenek állami, vagy más közületi telkeket csak azért, mert azok olcsók. Véleményem szerint a telekáraknak magasan való tartása nem indokolt és nem Í3 célszerű, mert fejlesztés, vagy kisajátítás esetén esetleg ezeket az árakat ellenünk fordítják, azonkívül pedig az állam vagy a főváros megfelelő rendszabályokkal el r tudja érni, hogy a telkeket célszerűen használják fel. Ha pedig magánembereknek adnak el telkeket épités céljára, elsősorban olyanoknak adnak, akik arra érdemesek, - és ebben az esetben ez nem jelent ■ számottevő bevételt. Viszont ha a főváros magasan tartja a telkek n árát, aklcpr ez fantasztikus lehetőségeket nyújt azok számára, akiknek a kezében magántelkek vannak, - már pedig ilyenek elég nagy fo- rá J „Hmm * •**$
