1958. december 5. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
52
I- 13 \ tevékenysége mennyire szélesedik, a gyakorlatban mennyire kapcsolódik a tömegekhez, az elképzelhető akkor is, ha egy személyi panaszról van szó. Azzal, hogy egy Ugy eldöntésében résztvesz nemcsak maga a hatÓ3ég, az igazgatás, hanem egy helyes javaslat kidolgozásával maga a nép is, a lakosság képviselete szélesedik az ÁB-n keresztül. Én ebben a kérdésben nem fialnék ilyen égj értelmüleg állást, nem mondanék igy ki véleményt. Szólnok-megyében pl. aza gyakorlat \ alakult ki, hogy a VB. elnökhelyettese irja alá VB-Ulésen kivül a II. fokú jogerős hat ározatokkal szemben beadott panaszok eldöntését természetesen nem törvény szerint. H a r r e r I És azt tűrik ugye?l Mikó* Ufcdlag besz.ámolnak a VB. ülésén. Ha a VB. kiváncsi srra, hogy konkréten milyen volt a döntés, akkor megkérdezi és az elnökbe lyettes beszámol. Szóval ilyen gyakorlat is van, amely szintén nem fedi a törvény rfcésgerirti tartalmát, de nem emelnek ellene kifogást azért, mert - és ebben igaza van Harrer elvfcársnak - nincs még kidolgozva, hogy melyik gyakorlat a helyes, így sincs, ugy sincs. Mi azt az utat próbáltuk járni, hogy javasoljon egy szerv. A VB-nek viszont ez a hatáskör olyan kizárólagos hatásköre, hogy egy csoportra vagy az elnökhelyettesre bisni* vitatható. Én el tudnám képzelni átmenetileg egy ÁB-nak a működését. Eddig is ugyanaz történt, csak mi kértük fel Cnobányit meg Koptét és végeredményben én is tanácstag voltam. Nem a tanács bizta tehát meg őket, hanem a VB. kérte fel. De a bizottság tevékenysége tartalmában ugyanaz volt, mint amit az/®-nak szánunk. Harrer* Nem io bízhatja meg a tanács, mert ez VB-hat áa kor. Mikó * Javaslattevő, véleményező szereppel bizza meg, nem azzal, hogy a VB. helyett döntsön. Bartos * Sajnos a kérdés azért kellemetlen, mert pontosan tudjuk, hogy rosszul csináljuk, ezt hosszú ideje tudjuk és mégis mindmáig semmiféle változtatás nem történt. Miből állanak a panaszok? Bizonyos II. fokú hatósági döntésekkel szembeni panaszokból, adóügyekben, lakás ügyekben, épitési-engedélyezóai ügyekbe atb. Tehát még a II. foknak is komoly szak érte le mmel kell eljárni ezekben az ügyekben és akkor ömlesztve ide-terjesztik az ügyeket elénk és ml kézfele inelés sel döntünk, egyáltalán nem raeggyózódva arról, hogy helyesen döntünk-e vagy eem. Szóval azért kellene egy L — j * *•» *•+ xn*
