1957. november 1. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

231

I

diának alapjait megteremtsék. Azok a jövedelmi források, amelyekkel a Tanács gazdálkodását mog lehetne valósítani, háttérbe vannak szorítva és pl. a helyiipar fejlesztési lehetőségei teljesen kivannak

I

zárva, pedig az itteni bevételek nem volnának közömbösek a Tanács számára. Részleteiben nem kívánok most róla szólni, majd inkább a részletes vitában. Minden esetre alapelveiben nem érv'nyesül az a koncepció, hogy az elkövetkező években hogyan biztosítsuk a Tanácsnak azt a lehetőséget, hogy nagyobb bevételekhez jusson, és igy na- gyobfalehetőségei legyenek az iskolák, a közegészségügy, stb. fejlesztésére. Ismeretes, hogy a helyiipar mostani állapotában képtelen azoknak a feladatoknak az elvégzésére, amelyek a gazdálkodás területén előttünk állanak.

. 2 1 n ö k : És mit javasolsz?

Sásdi István: Szerintem mais koncepcióból kellett vona kiindulni, ^z a módszer ugyanaz, amelyet éveken keresztül folytattunk. A könnyűipari, az egészségügyi', az oktatásügyi, stb. minisztérium megadta a keretekft, amelyekhez nen tudtunk hozzányúlni, és ha megnézzük a, 174. oldalon lévő táblázatot, azt látjuk, hogy az lényegében az eddigi arányokat állapítja meg. Lehet, hogy kényelmesebbés kedvezőbb volt ez a megoldás, mert nem kellett különösebb felelősséget vállalni azért, hogy melyik ágazatot akarnánk fejleszteni, bennünk viszont az az elképzelés élt, hogy ha egyszer majd saját maga gazdálkodik a tanács, akkor majd meg tudja szabni azt a feladatot, amely a legsürgősebb és arra fogja koncentrálni as erőket. Most megkapjuk az önállóságot, de nem csinálunk semmit, mindenhová adunk egy kicsit, de nem gazdálkodunk. A beruházási keretek felosztását nézve azt látjuk, hogy minden egyes szakterületen csináltunk valamit, de keveset. Van egy pótjelentsé arról, hogy

6.7 millióbül fokozni kell az iskolaépítést, Hem tudom, hogy ez is

» **r; >•*■*

4- 13 i

Y

i.