1956. október 11. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
255
' ' ’ v hvrbmmmí ■ flfc I teni attól, hogy ilyén széles bontásban készítsük el a tervet* Ez akkor lett volna egyszerű, ho a mi osztályunkon kó sitenénk a tervet. Minthogy azonban eleget kell tenni - a Tervhivatal előírása s rint - az ágazati rendszernek, ez azzal o következménnyel jár, hogy nagyobb terjedelemben készül el a t rvjavaalat. Másrészt pedig a Tervhivatal részéről az elvtáraak olyan közlést tettek, hogy ők egyetértenek a szélesebb tervezéssel, és az önállóságnak nem ebben a tekinte ben kell megnyilvánulnia, hanem a jó tárgyalásoknál kell megnyilatkoznia úgy, hogy a jóváhagyandók körét szűkíteni kell. Beszt ri elvtárs kérdósóre^izt vál szolom, hogy a VB ülésének befejezése előtt nem tudok választ adni a kérdésére, hiszen éppen a Végrehajtóbi ottaágot kérjük fel annak eldöntésére, hogy melyik javaslatot küldjük fel o Tervhivatalhoz, ill tve a Minisztertanácshoz. Eperjesit Az első kérdés a 3$-ra vonatkozott. A Politikai Bi .ottság határozata alapján az egész népgazdaság beruházásaiból 3$-ot tartalékolni kell abból a célból, hogy oz él tozinvonal emelését feltétlenül biztosítani kell az 1957. évben, ami a gyakorlatbon azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem felhalmozási részéből kell a t a tartalékot biztosítani, amelynek a fogyasztás az'mára koll biutositékul fennállnia az 1957. év folyamán. ízt a Politikai Bi ott1 Tg minden területre vonatkozóan előírta, rá n Miniszter- tanács is leszögezte a határozatában, h gy a 3$-os keretet tartatéitól- i kell. Ez a kérdés tehát nera tervhivatalt probléma, hanem a Politikai Bizotts-'g ée a Minis t rtanács határozatából folyik. Dók'n slvtárs másik kérdésére, hogy miért kellett ilyen széles terjedelemben készíteni a tervjavaslatot, Viszket elvtárs megadta ugyan s választ, de talán nem-egészen világosan fejezte ki magát. Nézetem szerint az önállóság kérdését elsősorban a jóváhagyott mutatók köre határozza meg, tehát az, hogy ml kötelező a . m* »*, "to
