1954. október 28. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
3
„ .... ■ * •:■■■''••■ •" *" " l ■mpm#'*' ......................... "" É ^ i- 2 és gyermekvonalon kivül ezidőszerint nincsenek folya atban olyan intézkedések, amelyektől közeli esedékességgel megoldás, vagy akárcsak enyhülés is várható volna. Évek óta fennálló gyakorlat az, hogy a kórházi beutalásokat a következő 5 kategóriára osztják: I életveszélyes esetek, II.sürgős kórházi kezelést igénylő esetek, III.táppénzes állományba vett dolgozók kórházi kezelést igénylő megbetegedései, IV.táppénzes állományon kivüli dolgozók halasztható kórházi kezelést igénylő megbetegedései /kivizsgálás, diétás kúrák, nő- gyógyászati műtétek, plasztikai műtétek, sérv, prosztata, stb, müt étek, 3tb ,/, V .családtagok, nyugdíjasok, nem bi zt ősit ott al: hasonló megbetegedései s az egészségügyi osztály, illetőleg unnak kórházi exportja időről- időre állapítja meg, hogy e kategória’', közül melyeket letet kórházba felvenni. Az ágyhelyzet súlyosságát jellemzi, hogy a IV. és V.kategóriában legutóbb több,mint egy esztendőn át egyápí, qában le volt állitva a felvétel, de az előző évelcben is vőTfcf.’k :%• számok, amikor c. a tilalom hónapokon át fennállott. Nagyobb j'rv.n.yok időjén pedig /influenza, vér has, skarlát/ még az is előfordult, hogy 1-2 h'napig a III. /táppénzes! / kategória felvétele is le volt__á‘J 1 it va,ho 1 o • t mindenki jól tudja, hogy ez milyen népgazdasági" kart jel*-óit. Az I. ír. II.kategóriák tekintetében pedig a helyzet az, hogy vz j .jelzésű V ?~ ut alá sokat ugyan mindenkor mindenre való tekint t nd'ii.l te. no"áljak a kórházaié /gyakran pót ágyaiéra, fürdőszobába, orvosi, ápoló- éi ez •> • bába veszik fel az ilyen eseteket/, a II .kategóriába tartozók TSr.r':l nzonb n rendi.® r .s./p 1 i.szorul s 1-7 napi késedsle’ímel kcítu kórházba. Az ilyen esetük sz; in a Vizsgálat időszakában 20-80,. átlag 50 volt. Nz a jelenség betegellátó . szempontból ivón aajq-tlyojg r.®;- gazdasáfd és politikán, szempontból VVáiV; re nád mi vür''h;éro s .. Á Ktep" 1 ti. AgynyiIvántártüban ős Sokjaiban igen sokszor kinői jelenetek játszódnak le a visszautasítások miatt , szidalmak, fenyegetődzéock hangzanak el. Magunk is nem egyszer tanúi voltunk ilyeneknek. Külön megemlítendő a nem organikus, /fuiikconális/ idegbetegül: kezelését szolgáló és az u.n. kisegítő kórházi i'teyak hiárva. Évek óta az a helyzet, hogy az idegbetegek akár a III, akár a IV.kategóriába tartoznak, átlag 8 heti várakozással /nőknél 10 hét, férfiaknál 6 hét/ juthatnak kórházi kezeléshez. Az ilyen betegek, hn erőltetve munkára kényszerítik őket, rossz munkát végezne]: és rontják a műhely, iroda hangulatát, terhére vannak munkatársaiknak, de otthon is hozzá- N tartozóiknak n a szükséges kórházi kez-lés elmaradása nem egyszer súlyos családi konfliktushoz vezet. A kisegítő ágyak terén pedig az a helyzet, hogy állandóan 2-300 család vár gyógyít hatatlan beteg hozzátartozójának kórházi elhelyezésére. Jrcg, magúkkal tehet clen betegek, akiknek hozzátartozói munkába járnak, feküoznok elhagyott,bezárt lakásokban, vagy a szomszédplc felügyeletére utalva. Mindezt egybevetve megállapítható, hogy az ágyhiány a felnőtt-betegellátás területén kb. 1000, s ebből 3-400 kisegítő kórházi ágy, 600- 700 pedig belgyógyászati, sebészeti és ideggyógyászati ágV kellene hogy legyen. Megjegyezzük, hogy az általunk felállított égyszám követelményben a jobb szervezéssel elérhető eredménye]: már tekintetbe vannak véve „ •/. ó * » ■■ —
