1951. február 20. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

109

é - 5 3 - I

Azoknál a betegeknél, akik huzamosabb ideig maradnak kórházban, az élettanilag fontos anyagok összetétele ugyanannyira jelentős, mint a kalória.

Ez a megállapitás tehát annyit jelent, hogy aki a kalóriát emeli, az élettanilag fontos anyagox kákára, az mechanikusan jár el, tehát egy egészségügyi. élelmezési bürokrácia utján jár, tehát helytelenül cselekszik.

Az egységes alapanyagokat úgy kell elképzelni, hogy amikor például savanyu krumplit csinálnak az olyan betegek részére, akiknek a gyomra rendben van, ug*anakkor a diétások számára burgonyapürét készítenek. Egyszóval az egységes alapsnysg megvan, - megveszik egyszerre az alapanyagot, egyszerre hámozzák, lehetőleg géppel. Természetesen a frisfo

sen operált betegeknek puffasztó ételeket nem adnak.

Arató : Abban az időszakban, amelyet Rákosi elvtárs úgy 'jelölt meg, hogy megesszük a jövőnket, meglehetősen magas színvonala volt a kórházak élelmezésének. Nekünk, akik nemrégen vettük át az osztályt, régebbről nincsenek számszerű adataink, illetve nem tudtuk azokat pontosan feldolgozni. Kétségtelen, hogy 1949-50-ben is volt emelkedés, s 1950 nyarán még tartották a színvonalat. A panaszok 1950 őszén kezdődtek. Akkor bizonyos drágulásról panaszkodtak azok, akik hoaazabb idő fó óta vezették a kórház élelmezését. Ezek nem azzal a szemmel nézték a kéadést, hogy szervezés utján hogyan javítsák meg az élelmezést, hanem szeptember óta folytonosan a 20-30 százalékos emelés szükségességét hangoztatták és úgy állították be, hogy nem bírnak megbirkózni a nehézségekkel. Ennek a következményei mutatkoztak a fellépő rendkívül sok pana z- ban és a színvonal csökkenésében. A felelősök azok az elvtársak, akik az év második felében nem tudták megfogni a kérdéseket, hanem mechanikusan vitték tovább a konyhák ügyeit, nem kerestek uj utakat, nem szervezték át az élelmezést. Terveik voltak, de a tárgyalások leginkább olyan körben mozogtak, hogy hogyan lehet költeni ebben a kérdésben. A felelősség a gazdasági resszort vezetőjén nyugszik és az ő működésükön, hogy nem uj utakon keresták a megoldást, hanem mechanikusan, áremeléssel akarták megéldani a problémát. Ve/

iaa.BBBBB * —i■ 11